Mondták már neked, hogy milyen könnyű neked, és milyen jó az életed?
A „könnyű” megélés kérdésé. Kívülről mindig könnyű, mert nehéz beleélni másik helyzetébe.
Belülről változó: függ attól, hogy mennyire fáradt vagy, hogy mióta küzdesz, hogy van e segítség, hogy mennyire tornyosultak a problémák, hogy mennyire adottak a feltételek, hogy mennyire gazdag az eszköztárad, etc., de legjóbban attól függ, hogy te magad, hogyan éled meg ezt mind.
Ha képes vagy meglátni a dolgok napos oldalát, mert mindig valahol ott a nap is, amely arra vár, hogy felkeljen, ha képes vagy arra fokuszálni, és a célodat tartani szem előtt, és, ami a legfontosabb, ha a célod az, amire igazán vágysz, akkor minden gondod csak kihívás, ami motivál és erőd ad a folytatáshoz, és akár örömmel, jó kedvel, várakozással, izgalommal tudod végig csinálni.
Attól függetlenül ne engedj, hogy lebecsüljenek téged, a bele fektetett munkádat, erőfeszítéseket, lelki és mentális munkádat, a kitartásodat, a következetes haladásodat.
Ha valaki azt állítja, hogy neked milyen könnyű, és hogy milyen jó életed van, ne vitatkozz vele, mert ő megvan róla győződve, hanem mondd meg neki, hogy csinálja utánad.
Ugyebár, te vagy számára a példa, amely arról szól, hogy könnyű. Ha annyira könnyű, akkor felejtse el a panaszkodást, a siránkozást, az önsajnálatot, a bűnbak keresést, a neheztelésben fürdőző, rejtett irigységgel fűszerezett észrevételeit, ami a „könnyű és jó életed van” mondatát illeti.
Legyen célja, amely mellett végig tart, és ami a legfontosabb, a célja legyen azonos azzal, amire igazán vágyik, ami illik ő hozzá, ami őt képviseli, hogy hiteles tudjon maradni. Máskülönben a lélek lázadozni fog és bojkottálni fogja a „hamis” terveit.
Akinek nem sikerül, az mások álmaiért fáradozik. Akinek nem sikerül, az nem az önmegvalósításon dolgozik, hanem arra, hogy elismerést kapjon, arra, hogy kielégítse mások elvárásait. Akinek nem sikerül, az nem a saját életet éli meg.
Akinek nem sikerül, az álljon ki magáért, legyen őszinte saját magával, és kommunikálja ki bátran az élképzeléseit, mert az élete ő róla szól, elsősorban.
Na, ez a nehéz része, mert nem erre nevelnek.
Nem az önmegvalósításra nevelnek, nem az önazonosulásra nevelnek, nem a szabadságra nevelnek, hanem arra, hogy „jó gyerek”, „jó diák”, „jó dolgozó”, „jó férj”, vagy „jó féleség”, „jó szülő”, „jó nagyszüllő” legyünk. És eltelik az életünk azzal, hogy „jók” vagyunk, de nem magunknak, hanem másoknak.
Úgyhogy az érthető is, ha valaki azzal jön, hogy neked milyen könnyű, és milyen jó életed van.
De attól meg, nem fog megváltozni az élete. Álljon fel, és küzdjön a szabadságáért, önmagáért, az önmegvalósításáért. Vállaljon fel önmagát, az elképzeléseit, és cselekedjen végre valahára.
irigység, cél, kitartás, önmegvalósítás, szabadság, alexarendel
