“…bár a függőségnek megvan a pejoratív értelme, abból kiindulva, hogy a társadalom, a közösségek és maga a létezés nem kedveli a konfliktusokat, a problémákat, mivel alapvetően egyensúlyra törekszik, és arra is, hogy az elért egyensúlyt megtartsa annak érdekében, hogy megőrizze a létjogosultságát, a függőség nem átok, hanem hasznos jelenség.

A függőség egy menekülési forma, egy jelenség, amely segít kompenzálni az élettel járó „káros”, jobban definiálva: „károsnak” megélt, „mellékhatásokat”.

Az enyhe megnyilvánulásaiban, a függőség egy eszköz, hogy időt nyerjünk, hogy megújult erővel tudjunk szembesülni az adott problémával és megoldani azt.

Ebből kiindulva, kijelentem, hogy olyan ember, aki nem szenved függőségben, nem létezik!

A függőség egy túlélési, és ami a legfontosabb, az élet minőség fenntartásához szükséges eszköz.

A függőséget nem szabad szégyellni, takargatni, tagadni.

Mikor jelentkezik a probléma, ha függőségről van szó?

Amikor károsnak bizonyul.

Elsősorban káros magadnak, káros a lelki, szellemi és testi egészségednek.

Káros a környezetedben élőknek, akik elszenvedik a függőséged hatásait.

Káros a társadalomnak, ha költségekkel és erőfeszítéssel jár a gyógyulásod vagy a szenvedélyed által vezérelt különböző szintű ártó, kriminológiai cselekedetek szabályozása, vagy ha kezelésre szorulsz.

Azért az általános bevett megoldás az ítélkezés és az elkerülés lett.

Ez önmagában érthető magatartás, mármint az elkerülés, az elhatárolódás, mert miért kellene nekem szenvedni más szenvedélye miatt?

Ami viszont az ítélkezést illeti, tiltakozom, mert ahogyan felvázoltam, nincs olyan ember, aki valamilyen szinten és valamilyen módon nem függő.

Egy függőség mögött egy egész és hosszú történet áll, aminek a végeredménye az, hogy a tartós stressz hatására az illető összeomlott, illetve nem rendelkezett kellő erővel és támogatással, hogy a stressztűrő képességét növelje, esetleg a megfelelő tudással sem arra vonatkozóan, hogy hogyan kezelje a stresszt.

Amiben hibáztatható, hogy minden és mindig rajtunk múlik!

Amiben hibáztatható, hogy nem vállalta a felelősséget saját döntéseiért!

De ítélkezni felette, megkövezni akkor sem illik!

Miért nem?

Ha megegyezünk abban, hogy a függőség egy kompenzáló eszköz, gondolj bele, abba, hogy te mit használsz a stressz ellensúlyozására.

Valaki alig várja azt a pillanatot, hogy olvasson. Valaki arra vár, hogy fusson. Más arra, hogy kiránduljon, fessen, szörfözzön a netten, egyen, a testi kapcsolatokra fektesse a hangsúlyt, eljusson meccsre, zenét hallgasson vagy táncoljon és a lista végtelen.

Ha jól megfigyeled, azt teszed az ellensúlyozás érdekében, ami kikapcsol.”- részlet a Kiről szól az életed című könyvből.

A gond akkor kezdődik, amikor a függőséget nem arra használják, hogy kikapcsolódjanak, feltöltődjenek, hanem arra, hogy elfelejtsenek. Akkor károssá válik.

Károssá válik, ha elfelejteni akarnak a fájdalmukat, a félelmüket, és a bűntudatukat, ahelyett, hogy kezelnének ezeket a nem kívánatos kimenetelű érzelmeket.

A “függőség” feladata nem az, hogy elfelejtsük, mert egyre nő az egyre elviselhetetlen nyomás, hanem az, hogy  kizökkenjünk arra az időre, amely szükséges a regenerálásra, a megerősödésre, a feltöltődésre, hogy új erővel, kitisztult fejjel, rendezett és nyugodt érzelmi háttérrel, feltudjuk venni a harcot a megoldásra váró problémával.

A különbség a “függők” között az, hogy milyen módszerek választottak ki és milyen céllal. Ezen múlik, hogy a “függőség” káros, vagy nem..vagy kevésbé.

Tömören, a szabad akarat gyakorlatának a kérdése, a választás kérdése, a döntés kérdése! Vagyis rajtunk múlik!

függőség, túlélés, döntés, választás 

AlexaRendel hírlevél feliratkozás
Az Adatkezelési tájékoztatót
és az ÁSZF-et elolvastam, elfogadom.
close
AlexaRendel hírlevél feliratkozás
Az Adatkezelési tájékoztatót
és az ÁSZF-et elolvastam, elfogadom.