A tél a végét jelenti: a nyár, a napsütés, a tenger, a szabadság, a világos esték, a meleg, a lenge ruhák, a kényelem, a strand, a hosszú napok, az év véget.
A tél lehangoló tud lenni, a hideg, rideg, távolságtartó, komor, jeges megjelenésével együtt, de ugyanakkor fel tud emelni a hó fehér tisztaságával, a pehelyek szeleburdi táncával, az ünnepek színes fényes lélekmelengető játékoságával, amely a gyerekkorunk idéző, meleg, fűszeres, vanília, szegfűszeg és és fahéj illatú gondtalanság érzéssel tölti a szívünket.
A tél kényszerít behúzódni, eltávolodni, de ugyanakkor magunkban keresni, az adott év tanulságait levonni, a következő évet megtervezni.
A tél egy szeszélyes, ellentmondásos évszak, kiszámíthatatlan, meglepetésteli évszak, amely hideg, de meleg is, sötét, de fényes is, amely elvesz, de ad is; egy évszak amikor meg tudunk fagyni, de ugyanakkor melengeti a szívünket, egy évszak, amely sötétbe borítja a fél napokat, de ugyanakkor játékos és színes fényekkel tölti az estéket, egy évszak, amely távolabbra tartja a barátokat, de közelebb hozza a család tagjait, egy évszak, amikor kevésbé járunk ki, de meghittebb hangulatot hozz az otthonokba.
A tél, maga módján egy gazdag, bőkézű évszak, amely meleg kalácsról, forró kakaóról, puha takarókról, gyertya fényekről, mély beszélgetésekről, ajándékokról, álmokról és tervekről, lezárásokról és jövőről szól.
A tél rejtélyes, titokzatos, titkai felfedezésre váró, és pont ezért izgalmas évszak, amelyet tudni kell szeretni. Nem mindenkinek megy. A tél nem hagyja magát könnyen szeretni; ki kell érdemelni.
De mit tehetünk ahhoz, hogy a tél közelebb engedje minket a szívéhez?
Először is el kell fogadni.
Ne haragudjunk rá, amiért elvesz, hanem becsüljünk azt, amit adni tud.
Akkor, álljunk meg egy pillanatra amennyire gyakran csak tudunk, annak ellenére, hogy bekebeleznek minket az évvégi lezárások, a határidők, a pörgos ünnepi készülődések, a meggondolatlan vásárlások, az ajándékok utáni hajsza.
A tél nem támogatja ezt a pörgést, a túlhajtást. A tél az elmélkedést, az álmodozást, a felülvizsgálatokat, az introspektív utazásosokat, a csendet, a meditatív tevékenységeket, a pihenést, a tanulságok beépítését, az álmokat, a terveket, a jövőbeli elhatározásokat támogatja.
A tél pihenésről és feltöltődésről szól, hogy új erővel, megújult energiával valósítsuk meg a következő évre álmodott terveit.
Ha megtanulunk lassítani, ha fel tudjuk venni a tél türelmes tempóját, ha képesek leszünk kapcsolódni a tél lényegéhez , és kifejteni az üzenetét, akkor a tél hagyni fogja magát szeretni.
Hogy ez fontos-e?
Hogy megéri-e?
Igen, mert a tél hosszú, és annál hosszúnak tűnik, ha nem szeretjük őt. Arról nem is beszelve, hogy mit veszítjük el, ha kimaradná a körforgásból?
Nem lehet végtelenségig dolgozni, hajtani, pörögni. Szükség van pihenésre, időre, amikor átnézünk azt, amit elértünk, tervezünk, azt, amit még akarunk elérni, és tanulunk az egész évben szerzett tapasztalatokból, hogy jobb, és könnyebb legyen a következő év.
A tél nélkül elmarad a minőségi önismeret, a tudatos fejlődés, a következetes haladás.
Ha a tél nem is a legkedvesebb évszak, megvan a maga szépsége, és jóssága, de ahhoz, hogy észrevegyűk, és a legtöbbet hozzuk ki belőle, meg kell állni, le kell ülni.
Pihentető téli napokat kívánok mindenkinek!
tél, ünnepek, pihenés, megújulás, alexarendel
[mailpoet_form id=”3″]
