Miért káros a szív-elme harca?
Miért hangoztatják azt, hogy a sugallat, az első érzés, a belső megérzés a mérvadó, amikor döntést kell hozni?
Gondolom, a tudatos, az éber emberek tapasztalatokon alapul ez az, mondanám én, örök igazság.
Amikor, időt kérünk, egy döntés előtt, gyakorlatilag már tudjuk a választ.
Ilyenkor az idő ellenünk dolgozik, mert időt ad az elmének felülvizsgálni a döntésünket.
Az elme nagyon jó az információ gyűjtésében, azok feldolgozásában, és, amihez legjóbban ért, az érvelés, és az érvelés alapos, logika mentén felvezetett, és azért nagyon is meggyőző pro, vagy kontra elméletek gyártásához.
Minél többet gondolkodunk, annál többet félünk. Mert az elme biztonságra törekszik. Az elme megvéd minket. Az elme, maga módján vigyázz ránk. Csak hogy nem szabad túl tolni.
Mert nagyon az elme zavaróak a pro, vagy a kontra érvelései, főleg úgy, hogy mindkettőre képes egyszere. Ez beindítja az úgynevezett agyalást, amikor, az ember „töri a fejét”, ami miatt fejfájással kell, és fejfájással fekszik. El kezd aggódni, ami jelentősen zavarja a lép működését, amely, immunrendszer szerv létére, hatással lesz a különböző testi, lelki, vagy szellemi támadásokkal szembe. És bekövetkezik az, amiről mindenki tart: belebetegszünk.
A beteg ember kevésbé tud intézkedni, lépni, megoldani. A beteg ember befekteti az összes energiát a gyógyulásba, és ha segítséget nem kap, akkor abban, hogy valahogy életben maradjon. Másra már nem jut az egyre kevesebb energiából.
Télnek a napok, a hetek, a hónapok, az évek, és már ott találja magát, hogy valami krónikus betegségben szenved, amely lassan, de kitartással kiszívja az energiát; azt az energiát, amelyet az életéhez kéne, arra, hogy élvezze az életét, hogy tudjon örülni, és nevetni, hogy merjen álmodni, és legyen erő is az álmai megvalósítására.
És lassan eltelik az élete is, és másról nem is tud majd beszélni, csak arról, hogy milyen nehéz élete volt, hogy milyen igazságtalan volt vele a sors, és hogy mennyire szenved.
Ez egy szomorú vég.
A jó hír az, hogy nem feltétlenül ilyen kell lennie.
Mert van választásunk. Ahol van választás, ahol vannak alternatíva, ott van döntési lehetőség is.
Ha adódott a lehetőség, döntsük; ne hagyjuk az elmét eltéríteni, lebeszélni, megfélemlíteni, megbénítani, mert az élet folyton mozgásról szól, és a mozgás változást jelent.
Ha nincs mozgás, nincs élet. Ha nincs változás, csak vegetálunk, csak létezünk, de élni nem fogunk.
Mit lehet tenni?
Ne hagyd, hogy az elme rábeszéljen téged arra, amit te nem akarsz. Ne hagyd magad, mert könnyén tud meggyőzni, mert millió eszközei vannak, a félelemből táplált eszközei.
Vizsgáld át a félelmeid, azok valódi alapját, mert legtöbbször csak a képzeleted szüleményei; legtöbbször a nem ismert és azért bizonytalan jövő termékei; legtöbbször a meg nem történt eseményeknek árnyékai. És minél nő az árnyék, annál kevesebb lesz a fény, annál kevésbe fogsz tisztán látni.
Keresd a jelenben azokat az eseményeket, az eredményeket, a sikereket, amelyek cáfolják a félelmeid valóságát.
Ha érkezett a sugallat, ha feltört a belső érzés, ne kérjük időt, hanem cselekedjünk.
Ha időt kértünk, akkor ne toljuk túl. Hallgassuk az elmére, de hagyjuk, hogy a szív döntsön.
Ha a lelkednek kell a segítség
sugallat, belsőérzés, döntés, szív, elme, alexarendel
[mailpoet_form id=”3″]
