Miért uralkodik a pánik?

A halál a legnagyobb félelmünk. Tudjuk, hogy ez a vég, és azt teszünk, mintha elfogadnánk. 

Egy életen át becsapjuk magunkat: álmokat kergetünk, terveget szövünk, mérgelődünk, sírunk, összeomlunk, ha nem sikerülnek; örülünk, ha igen, és azt hiszünk, hogy ezzel értelmet adtunk az életünknek. Lefoglaljuk magunkat, abban a reményben, hogy tolódni tudjuk az időt és késeltetni az elkerülhetetlent.

De vajon miért akarunk örökké élni?

Mert nem tudunk elfogadni, hogy akármit teszünk, mind oda jutunk, hogy át kell adni magunkat a halálnak. Nem ismerünk a jelenséget, nem tudunk róla semmit, nem tudunk miért elkerülhetetlen, nem tudunk mikor és hogyan csap ránk. Nagyon kiszolgáltatott állapotban élünk az életünket. Nem tudunk kontrollálni a hálált. Ez az egy nem rajtunk múlik. Tehetetlenek vagyunk. A tehetetlenség a pánik alapja. A pánik késztet menekülésre: menekülünk a vágyak, a tervek megvalósítási hószántartó folyamatokban, amelyek nem hagynak időt gondolkodni, elmélkedni.

Keresünk az élet értelmét, mert nem tudjuk elfogadni a hiábavalóságot. Kapaszkodókat keresünk: egy párkapcsolatot, egy új hobby, egy új kihívás, egy új feladat, egy új munkahelyet, egy új iskolát. Áhítozunk az eredmények után, nem feltétlenül azért, mert fontos az elismerés, hanem inkább, az elismerés által, fontos az a megerősítés, miszerint tettünk valamit, amire felfigyeltek az emberek, maradandót alkotunk, ami azt jelenti, hogy nem éltünk hiába, hogy emlékezni fognak ránk.

Miért fontos, hogy emlékezzenek ránk?

Mert megadja azt az illúzió, hogy örökké élni fogunk. 

A rossz hír az, hogy nem élünk örökké és nem is fogunk. Nem az elismerés szerzés legyen a cél. Éljük az élet kedvéért. Éljük, mert megszülettünk. Éljük, mert feladatunk élni, ha már megszülettünk.

Mit kezdjük azzal, hogy egyszer vége lesz? Fogalmam sincs, ha nem az, hogy tartsunk szem előtt az a tényt, hogy valamikor mind meghalunk. Ez segíthet abban, hogy ne halmozzuk. Túl sókat eszünk, túl sokat vásárolunk, nagy házat akarunk, és ha lehet minél több házat, drága autókat, ékszereket, műkincseket és pénzt. Az egész világ e körül forog: kinek mennyié van és hogyan szerezhet többet.

Ez lenne az élet értelme? Vicc. Hol van itt az értelem? Halmozzuk egy életen át, hogy itt hagyjuk? Mit nem tesznek az emberek, hogy egyre nagyobb vagyonuk legyen! Mennyi áldozatot hoznak, mennyi szenvedés, fájdalom, könny, idegeskedés; mind hiába. De nem vagyunk képes megállni. 

A mostani korona virus járvány elindíthat egy kedvezőbb folyamatot, azzal, hogy megtanít másképp élni.  Nem annak indult: tombol a vásárlási láz, megint ezért, mert az ember fél. Érthető reakció. Azzal, hogy élelmiszereket halmozz, nem csak magát és a családját táplálja, hanem a biztonság érzetét és azt az érzését, hogy kontroll alatt tartja a helyzetet, az életét, hogy tehet valamit saját magáért, a családjáért, a szereteteiért, hogy mégsem értelmetlen az élet és mégsem annyira kiszolgáltatott.

A korona vírussal az a gond, hogy ismeretlen az eredete, a viselkedése; nem tudni mikor és hogyan csap rá az áldozatra, nem tudni milyen lesz a kimenetel.

A másik gond az, hogy nagyon frusztráló, hogy “miatta” le kell mondani arról, amit megszoktunk: szórakozni akarunk, utazni, rendezvényekre járni, társasági életet élni. 

Tetőzik a gond azzal, hogy sok ember megélhetése veszélyeztetett; oda üt, ahol a legjobban fáj: a biztonság érzetünket gyengíti, amely önmagában is elég ok a pánikra.

A legnagyobb gond a tehetetlenség érzet. A kiszolgáltatáság érzet. Menekülnénk, de nincs hova. Nő a pánik. Ez egy természetes folyamat. Ha nem látjuk a kiutat, egyre nő a pánik érzés.

A veszély növeli a pánikot. A tartós veszély, állandósítja a pánikot, és betegségbe torkol. Á másik aspektus a veszélynek és a hozzá kapcsolódó destruktív érzéseknek, az immunrendszer gyengülése, ami a mostani járvány idejében, nem kedvez.

Mi a megoldás?

Saját akaratunkból kilépni a komfortzónából.

Értsük meg, hogy nem élhetünk úgy, ahogy szoktunk. Fogadjuk el, hogy változtatni kell az életünkön, a terveinken és magunkon. Legyünk éberek és tudatosak. A rendszerek és az egészségügy nem fog tudni hatékonyan kezelni a váltság helyzetet, ha egyre több lesz a beteg. Vigyázzuk magunkra! Tartunk be az alap higiéniai szabályokat, vezessük be ésszerű intézkedéseket.

A pánik nem megoldás; elveszi a józan észt, a józan gondolkodás lehetőségét.

Elég figyelni és önkontrollt gyakorolni, ha már a kialakult helyzetet nem tudjuk kontrollálni.

Ki kell várni; el fog múlni, ahogyan minden más, mert semmi sem tart örökké. Ezt tartsunk szem előtt.

Egészséget mindenkinek!

Feliratkozom az oldalra

#koronavirus #pánik #halál #örökkéélni #menekülés #hiábavalóság #megélhetés #komfortzóna #kontroll #józanész #elmúlik  #újélet #alexarendel

Közelgő események

Shop

Blog