Kiállni az igazságunkért vagy meggyőzni a másikat az igazságunkról?
Van különbség a kettő között.
Amikor kiállom az igazamért, akkor nem teszem mást mint, érvényesítem az igazamat.
Fontos érvényesíteni?
Nem mindig!
Ki kell alaposan vizsgálni azt, hogy kivel állunk szembe és hogy az adott pillanat a legmegfelelőbb, mert könnyen lehet, hogy veszíteni fogunk.
Lehet, hogy a másik még nem áll készen egy új perspektíva elfogadására, lehet, hogy a másik nem kíváncsi arra, amit te igaznak gondolod, vagy nem akar változtatni, vagy egyszerűen boldog a maga “tudatlanságában”, vagy…millió oka lehet arra, hogy nem kíváncsi az “igazságra”. A legtöbb ember szereti a “hazugságot”, mert nem kényszeríti őt változtatásra, hanem megerősíti abban, amit magáról, a világról és az életéről gondol. Azért a “hazugság” pihentető, mert visszaigazolja azt, aki szívesen fogadja csak azt, ami ő akar hallani.
Hogy lehet-e ebben belenyugodni?
Nehezen!
De mindenesetre érdemes megpróbálni, természetesen saját magunkért, ha elszeretnénk kerülni az önmérgezést.
Hogyan lehet belenyugodni?
El kell engedni, főleg ha nem az életünk függ tőle.
Ha tőle függ a szabadságunk vagy az életünk, akkor javaslom végletekig kiharcolni az igazságunkért, mert ha már az élet a tét, veszíteni már nem tudunk, hanem csak nyerni.
Kiállni az igazságunkért rizikós, ezért alaposan megkell fontolni, hogy mennyit vagyunk hajlandó kockáztatni, illetve mire vagyunk képesek és milyen eszközök állnak a rendelkezésünkre az ügy érdekében.
A “kiállni az igazságunkért” mindig harc.
Van, hogy érdemes feladni a harcot és a békét megkeresni helyette; persze máshol, minél messzebb az ügytől!
A másik aspektusa a harcnak az, hogy amikor minden áron szeretnénk meggyőzni valakit a saját igazságunkról, nem teszünk mást, mint könyörögni az elismeréséért, vagy megszeretnénk tőle szerezni valamit, amit úgy vélünk, hogy szükségünk van.
Gondolkodjunk azon, hogy mennyire sürgető és fontos az, amit a másik féltől szeretnénk; hogy megéri-e a fáradságot, hogy meggyőzzük őt az igazságunkról.
Aztán, induljuk ki abból, hogy ha olyan fontos nekünk meggyőzni a másikat a saját igazságunkról, ezt azt jelenti, hogy fontos nekünk a véleménye; hogy többre tartunk őt mint amennyire esetleg kéne; hogy ezzel alárendelt helyzetben helyezhetünk magunkat a másik féllel szembe.
Na ezt végképp ne tegyük meg!
Hogyan lehet elkerülni a harcot?
Segít, ha felteszünk magunknak 2 kérdést:
– kell az elismerése?
– igazán szükségünk van arra, amiért vállaltunk a harcot?
Illetve, fontos emlékeztetni magunkat arra, hogy senki se kevesebb a másiknál, hanem más!
Tartsuk tiszteletben a másságat!
Tiszteljük meg mindenkinek a jogát a saját igazságához!
mikor, adj, fel, igazság, meggyőzni, harc, alárendeltség, tisztelet, másság, alexarendel
[mailpoet_form id=”3″]