Ha békére vágysz, azt csak magadban keresd, mert a világ régen elvesztette.
Kinek hibájából?
Véleményem szerint az ember hibájából tartunk itt, ahol vagyunk.
A Létezés egyensúlyra törekszik, kerüli a túlzásokat, a nagy kilengéseket, mert nem nagyravágyó, csak létezni akar.
Az ember folyamatosan tervez, úgy, hogy eszében sincs figyelembe venni a Rendet, a Mindenség rendjét. Az ember mindig többet és nagyabbat akar és képes minden ésszerűen, természetes módon létrehozott határokat átlépni, a “cél szentesíti az eszközt” elvén. Szerintem azért tartunk itt, hol tartunk.
Megvan ennek is az oka és a magyarázata; könnyen engedjünk be a mesterségesen generált félelmeket, amelyek képesek megvalósítani önmagukat. Amíg félűnk, az irányítás nem a kezünkben van; nem mi határozunk meg a jövőt.
Miért fontos a lelki béke?
Mert ott van beleszólásunk, ott mi irányítunk, vagyis az érzelmi profil átalakulása attól függ, hogy mire fokuszálunk.
Mikor lelünk lelki békére?
Amikor már nem akarunk változtatni a világot, már nem keresünk benne a hibákat, amikor bele illeszkedünk és összhangban élünk a spirituális és a természeti törvényekkel. Amikor elfogadunk, hogy a Mindenség jobban tudja, és átadunk az irányítást.
Szükséges hozzá a bizalom, hogy minden a rendeltetett helyén van és minden rendeltetés-szerűen működik. Nem baj, ha nem értünk ezt a Rendet, elég “betartani”, ahhoz, hogy jó irányba változzon az életünk.
A hit és a bizalom nem az értelem termékei, hanem a lelkünké. Ami a lelkünkben születik meg, nem kell megmagyarázni, hanem elfogadni, mert a valódi tudás ott rejtőzik.
Igen, nagy gond, hogy elrejtőzik; nem könnyű rá találni, de ráhangolódás gyakorlásával sikerül.
Hogyan tudunk ráhangolódni?
Egyszerűen leülni és meghallgatni.
lélek, béke, irányítás, rendeltetett, tudás, értelem, hit, bizalom, alexarendel