Ha békére vágysz, azt csak magadban keresd, mert a világ régen elvesztette.

Kinek hibájából?

Véleményem szerint az ember hibájából tartunk itt, ahol vagyunk.

A Létezés egyensúlyra törekszik, kerüli a túlzásokat, a nagy kilengéseket, mert nem nagyravágyó, csak létezni akar.

Az ember folyamatosan tervez, úgy, hogy eszében sincs figyelembe venni a Rendet, a Mindenség rendjét. Az ember mindig többet és nagyabbat akar és képes minden ésszerűen, természetes módon  létrehozott határokat átlépni, a “cél szentesíti az eszközt” elvén. Szerintem azért tartunk itt, hol tartunk.

Megvan ennek is az oka és a magyarázata; könnyen engedjünk be a mesterségesen generált félelmeket, amelyek képesek megvalósítani önmagukat. Amíg félűnk, az irányítás nem a kezünkben van; nem mi határozunk meg a jövőt.

Miért fontos a lelki béke?

Mert ott van beleszólásunk, ott mi irányítunk, vagyis az érzelmi profil átalakulása attól függ, hogy mire fokuszálunk.

Mikor lelünk lelki békére?

Amikor már nem akarunk változtatni a világot, már nem keresünk benne a hibákat, amikor bele illeszkedünk és összhangban élünk a spirituális és a természeti törvényekkel. Amikor elfogadunk, hogy a Mindenség jobban tudja, és átadunk az irányítást.

Szükséges hozzá a bizalom, hogy minden a rendeltetett helyén van és minden rendeltetés-szerűen működik. Nem baj, ha nem értünk ezt a Rendet, elég “betartani”, ahhoz, hogy jó irányba változzon az életünk. 

A hit és a bizalom nem az értelem termékei, hanem a lelkünké. Ami a lelkünkben születik meg, nem kell megmagyarázni, hanem elfogadni, mert a valódi tudás ott rejtőzik.

Igen, nagy gond, hogy elrejtőzik; nem könnyű rá találni, de ráhangolódás gyakorlásával sikerül.

Hogyan tudunk ráhangolódni?

Egyszerűen leülni és meghallgatni.

 

lélek, béke, irányítás, rendeltetett, tudás, értelem, hit, bizalom,  alexarendel