Ez egy ember és egy madár barátságának a története.

Egy kismadár úgy döntött, hogy beköltözik hozzám.
Azzal kezdte, hogy a párjával együtt felhordták a veszőket a terraszómon.
Tudtam mire készülnek, de nem volt szívem megállítani őket.

Azt tanácsoltak, hogy jobb most kitenni őket, mert a galamb nem arról hires, hogy tisztán tartja a területét.
Úgy döntöttem, hogy adok neki egy esélyt: tudtára adtam, hogy ha tisztán tartja a helyet, akkor maradhat, annak ellenére, hogy tisztában voltam azzal, hogy egy kicsit túlvállalom magam, mert aztán, a nyár jelentős részét nem fogom tudni a terraszómon tölteni.

Elkészült a fészek. Díjat nem nyerne vele; elsiettette egy kicsi: egy egész minimalista és inkább funkcionális fészket alkotott, de rábíztam. Ha neki megfelel és jól kiszolgálja őt, akkor sok szavam nem lehet; megelégszem azzal, hogy tiszteletben tartom a döntését; az a döntést is, miszerint engem választott, amikor ideje volt fészket rakni.:)

Azóta lerakott 2 tojást is. A párját már nem látni; ö csak besegített a munkával és hátravonult. Állítólag visszatér, hogy részt vegyen a fiókák nevelésében.

De hogyan barátkoztunk?

Kezdetkor megijedt és elrepült, akármikor a szobában mozogtam, nem is említem milyen sebességgel repült el, amikor a teraszra mentem volna.
Lábujjhegyen kezdtem járni a szobámban. Lassú mozdulatokkal húztam el a függönyt és kinyitottam az ajtót, azután, hogy kedvesen tájékoztattam arról, hogy mire készülök.
Pár nappal később, már nem repült el: nyugodtan tehettem a dolgomat a szobámban, kihúzhattam a függönyt, kinyithattam az ajtót, behozhattam a terraszón kiszáradt ruhákat, meg le is fényképezhettem őt.

Hozzáteszem, hogy végig beszélek hozzá és nem teszem semmilyen hirtelen mozdulatokat. 

Bátorítva érezve magam, eldöntöttem, hogy ideje elmélyíteni a kapcsolatunkat.:)
Végre napos, kellemes idő lett, és úgy döntöttem, hogy a befizetett online könyv konferencia anyagot elkezdem hallgatni és jegyzeteket készíteni a videókból. Ezt közöltem is a kismadárral, mielőtt kiköltöztem arra a délelőttre, vízzel, rágcsálni valókkal, laptopommal, füzettel, tollal. Mind ezek azért, mert nem akartam ki-be járkálni, hogy ne zavarjam a kismadarat.
Nem is kell mondanom, hogy közben a madár elrepült. Én meg, leültem, beindítottam a videót és elkezdtem jegyzetelni.

A kismadár visszajött, nem is egyszer, ellenőrizni, hogy még mindig ott vagyok-e. Minden alkalommal csalódottsággal merte fel a helyzetet. Én meg beszéltem hozzá. Ö, biztonságos távolságból, hallgatta.
Felfogta, hogy nem adom fel. Akkor elkezdette keresni a lehetőségeket, hogy eljusson a fészkéhez. Minden oldalról próbálkozott be- és lejutni a fészkéhez, amelyben voltak a tojások, miközben én végig bátorítottam. 10 perccel később már a tojásokon ült.

Vagy 2 órát ott ültünk és tettünk a dolgunkat.
Közben, időnként összenéztünk és szavak nélkül békét kötöttünk. Közös megelégedettségből kialakult egy békés, harmonikus hangulat, amelyet közösen élveztünk.

Hálásnak és megtisztelve éreztem magam.

Hálás voltam, mert elfogadott.

Hálás voltam, mert nem félt tőlem.

Hálás voltam, mert betekintést engedett az életében.

Olyan időszakot élünk, amikor az ember fél, vagy talán retteg, olyan időszakot, amikor egymástól félve, tartunk a távolságot, de ez a kismadár az ellenkezőjét bizonyította; az, hogy az élet folytatódik, követve az útját, kitartással, bizalommal.

A kismadár üzenete akár az is lehetne, hogy az életet élni kell, párt találni, fészket rakni, fiókákat nevelni. A kis madár kívül marad ebből az egész globális káoszból, és elfogadva engem, a saját életével foglalkozik; egyszerűen azt teszi amire rendeltetett.

Tegyük mi is a dolgunkat, éljük az életünket, haladjuk tovább, függetlenül attól, hogy milyenek a körülmények.

Tanuljuk elengedni, elfogadni, befogadni és alkalmazkodni, ahogyan a kismadár alkalmazkodott énhozzám. Természetesen, én is őhozzá; merő tiszteletből. 

Tiszteljük az életet és a törvényéit, kerüljük összhangba azzal, ami körülvesz minket, engedjük el az ellenállásból, ne lázadjunk  ilyen vehemensen, hanem keressük a lehetőségeket, azt ami jó, ami motivál és előrevisz; és erre koncentráljuk.

A megfigyelés nagy tanító, ha helyesen értelmezünk az üzeneteket.
Az én olvasatomban ez volt az üzenet.
Mérhetetlen hálát éreznem.
Köszönöm.

AlexaRendel hírlevél feliratkozás
Az Adatkezelési tájékoztatót
és az ÁSZF-et elolvastam, elfogadom.
close
AlexaRendel hírlevél feliratkozás
Az Adatkezelési tájékoztatót
és az ÁSZF-et elolvastam, elfogadom.