Különböző megfontolásból 4 ember személyiségtípust különböztetnek: a #szangvinikus, a #kolerikus, a #flegmatikus és a #melankolikus.
Alapos kutatások eredménye ez kategorizálás, de veszem a bátorságot, hogy leegyszerűsítsem a megkülönböztetést, lényegre törekedve, abból az inditatásból, hogy egyre több páciensemnél tapasztalom azt, hogy nem feltétlenül betegek, hanem szenvednek, és a legtöbbet a melankolikus szenved.
Hogy miért is?
Mert alapvetően a melankolikus típus az egyetlen aki dolgozik, és belőlük van a legkevesebb.
A szangvinikus dolgozna ha ráérne, de mindig túl elfoglalt a mindig csábítóbb időtöltési lehetőségek kimerítésével, amelyek lehetőségek tőle függetlenül, megtalálják őt, abban a hitben ringatva a szangvinikust, hogy abszolút ártatlan. A szándéka megvolt betartani amit ígért, amit megbeszéltek, azt amire vállalkozott, de sürgető késztetést érzett arra, hogy igent mondjon az éppen akkor útjában megjelent új elfoglaltságnak, és hirtelen felindulásból, teljes odaadással belefeledkezett annyira, hogy téged és a neked tett ígéretet teljesen elfelejtette.
Nem rossz indulatú, hanem egyszerűen nagyon komolyan veszi az “élj a mának” elvet.
Nem szabad rá haragudni, de rá számítani se nagyon, ha nem szeretnél fejfájást magadnak.
Amit egy szangvinikussal tudsz tenni, az a szórakozás, feltéve, hogy közben nem talált valamit jobbat; #szórakoztatóbb, #vidámabb, #könnyedebb. Tervezni vele nem érdemes, viszont szabadidő #barátnak, #társnak ideális.
A kolerikus is dolgozna, ha nem foglalná el a saját kifogástalan véleménye saját magáról, amely nevében veszi a bátorságot, hogy másokat kritizáljon, durván leossza és dolgoztassa. Kitűnő szervezési és probléma-megoldóképességekkel rendelkezik, de meglehet, hogy ez nem mentesíti őt, nem szentesíti a módszereit, és téged nem feltétlenül segít, mert aztán az #empátia, az #együttérzés, a #megértés, átérzés teljesen nem létező fogalmak számára.
Nincs benne rossz indulat, hanem túlméretezett #önbecsüléssel, #önbizalommal és #önértékeléssel rendelkezik, amely számára nem feltétlenül előnytelen, de a környezete szenved miatta. A kolerikusnak szilárd meggyőződése, hogy úrnak és parancsolónak született.
Ha eltudod fogadni, hogy a kolerikus mindenhez ért, mindent jobban tud és ha élvezed a vezetett szerepet, és eltudod fogadni úrnak és parancsolódnak, akkor egy kolerikust válassz ismerősödnek, #főnöknek, párodnak.
A flegmatikus az egyetlen, aki nem is dolgozna, akkor sem ha ráérne. De egyébként nem nagyon ér rá ő sem, mert túl elfoglalt azzal, hogy biztosítsa a kényelmét. Harcolni nem fog érte, mert az már fárasztó, de minden olyan helyzetet el fog kerülni, amely a kényelmét veszélyezteti. Az egyetlen vágya az, hogy mindenki hagyja őt békén, ami egyébként nem nehéz, mert sok vizet nem zavar; nagyon #békés típus.
Ha nem szeretsz veszekedni, #vitatkozni, azt sem, hogy beleszóljanak abba amit éppen csinálsz, vagy csinálni akarsz, vagy egyszerűen békén élni, akkor egy flegmatikus típust válassz magadnak barátnak vagy társnak, mert főnök kevés lesz belőlük, miközben bizonyos szempontból, pont, hogy mindenkinek az álmai főnöke lenne.
A melankolikus az egyetlen aki #dolgozik, ami önmagában nem egy rossz tulajdonság; a gond csak az, hogy túlzásba viszi, tökéletességre törekedve.
A melankolikus egy reménytelen #maximalista, #perfekcionista; magas elvárásokkal rendelkezik, magas mércét állít magának, nagy a kötelezettség tudata, a munkabíró képessége, és szíve mélyén elismerésre vágyik, amelyről, ha ismerné a másik 3 típust, hirtelen felindulásból le is mondaná.
A legtöbb páciensem melankolikus, mert ő az aki #szenved, aki igyekszik, aki #harcol, aki #elkötelezi magát, aki túlhajszolja magát; #tökéletes alany a #kimerültségre.
A fő probléma az, hogy a melankolikus elfelejti azt, hogy a #munka kizárólag számára fontos.
Elismerjük azt, ami számunkra fontos, amiben látunk értelmet.
Azért a melankolikus nem tudja értékelni a szangvinikust, akinek a fő foglalkozása az, hogy élvezze az életet, a kolerikust, aki arról álmodozik, hogy felszabadítja a környezetét, de ha nagyon ambiciózus, a világot, a kevésbé értelmes emberektől, akiknek csak egy jól termet vezetőre van szükségük, vagy a flegmatikust, akinek az alap működési elve az, hogy “Világ béke!”.
Mind a három típus maga módján elismeri a melankolikus munkáját, de dráma nélkül; egyszerűen magától értetődően veszi azt, hogy valakinek dolgoznia is kell, és történetesen a választás a melankolikusra esett.
Elismerik őt, de érmet, vagy márvány szobrokat nem fognak osztogatni, az elismerésük jeléjül, mert számukra a munka egy mellékes, szükséges rossz valami, amely nélkül lehet élni, főleg úgy, hogy a Teremtő gondoskodott a melankolikus megteremtéséről és létezéséről.
A melankolikus minden típusnak #ideális lehet, csak hogy saját magának már kevésbé.
A melankolikus tanuljon meg takarékoskodni az erejével, az energiájával; egészítse ki a prioritási listáját, vállaljon el kevesebb feladatot napi szinten, adjon magának hosszabb határidőket, és felejtse el a tökéletességet, amelyet lehetetlen elérni, elég megközelíteni és a közelében maradni.
A melankolikus tanulja meg a szangvinikustól, élvezni a pillanatot, a kolerikustól, szétosztani a feladatokat, a flegmatikustól, megőrizni a békét.
Közben erősítse meg magát, a #stresszbíró képességét, hogy kerülje el a #kimerültség okozta panaszokat, betegségeket, #talpreflexológiai kezelésekkel és mentál tréninggel.
#szangvinikus #kolerikus #flegmatikus #melankolikus #munka #szórakozás #vezető #vidám #béke #tökéletes #maximalista #perfekciónista #kimerültség #talpreflexológia #workshop #mentálhigiénia #társ #főnök #barát #egészség #holisztikus #mellékhatásmentes #személyiségtípus #típus #temelyikszemályiségtípushoztartozol
