Szeretnék mindenkinek figyelmébe ajánlani egy megoldást arra, hogy hogyan ne bántsuk egymást.
A helyzet nem kedvez senkinek, ezért ezt is megértem, hogy ilyen helyzetben az ember bűnbakot keres, másrészt elkezd gyűlölni mindenki mást, aki megteheti azt, ami ő nem.
A kijárási tilalom elfogadtatása is erről szól.
Van aki karanténba vonult saját akaratából, és mostanra haragszik mindenkire, aki kiteszi a lábát a lakásból, mert aztán, ha ő megtette, nem is szívesen, hanem ésszerű megfontolásból, más miért nem képes erre?
Megmondom én miért nem?
Mert nem vagyunk egyformák. Nem egyformán gondolkodunk, nem egyformán érzünk, nem egyformán félünk.
Mindenki elvesztette a biztonság érzetét és mindenki igyekszik erre megoldást találni, attól függően, hogy kinek, mit jelent a biztonság.
Azon kell fókuszálni, hogy alapvetően egy célunk van: visszakapni a biztonság érzetünket.
A gond ott kezdődik, ha ezt, azzal akarunk megoldani, hogy igyekezünk visszakapni a régi életünket, ami alapvetően lehetetlen. Bepánikoltunk, és görcsösen ragaszkodunk bizonyos régi szokásokhoz, abban az illúzióban ringatva magunkat, hogy ezzel fenntarthatunk a régi életünket.
Semmi esély.
Ha valami elromlik, ezt el kell engedni, és új lappal újra kezdeni.
Ezért gondolom én, hogy ha valaki reggel 9 és 12 között szokott vásárolni, de most már nem teheti, mert azt a megtiszteltetést az időseknek jár, egyszerűen változtasson a szokásain.
A tilalom nem arról szól, hogy nem mehet vásárolni, hogy éhhalálra van ítélve. Menjen, csak máskor. Ilyen időkben, ez a fajta rugalmatlanság igen is árt, saját magának és másoknak is.
Most megint vették elő az időseket.
Mert aztán ők, most legálisan, a legjobb időben mehetnek vásárolni.
Kérdezem én: ha a fiatalabbak mehetnének vásárolni reggel 9-től 12 -ig, ezzel megoldanának a most kialakult nem kívánatos helyzetüket, az életüket? Vajon ezen múlik?
Én megértem a reakciójukat. Félnek az emberek, rettegnek, kapaszkodnak abban, amibe még tudnak. Igazuk is van, tegyék meg, ha ettől épek maradnak, ha ettől megvédik magukat attól, hogy megbolonduljanak, de vannak határok is.
Amikor szidjuk az idős embereket, gondoljuk arra, hogy sokuknak, más “szórakozásuk” nem volt, a vásárláson kívül. Ez volt a társasági életük: ilyenkor tudtak egy szót váltani valakivel. Gondoljuk arra, hogy sokuknak fogalmuk sincs a Skype-ról, a chat-ről, a messenger-ről, arról, hogy hogyan üssék el az időt az internet előtt, vagy hogyan maradjanak kapcsolatban a világgal, a családjukkal, (ha egyáltalán van nekik), más emberekkel.
Senki se értsen félre! Nem azt mondom, hogy kedvükre járkáljanak, hanem azt, hogy meg lehet érteni az ellenállásukat, és, hogy ahelyett, hogy bántanánk őket, megtanítanánk arra, hogy hogyan használják a számítógépet, a telefonjukat, vagy venni nekik egyet, ha nincs, vagy…Nekik nagyon idegen az online világ. Ismertessük meg őket ezzel az új világgal. Segítsük nekik, hogy része maradjanak e világnak, az életnek. Ne zárjuk ki őket. Azzal is barátkozzunk meg, hogy nem mindenkit lehet segíteni, hogy sokan ellenállni fognak, hogy kapaszkodni fognak a régi szokásaikon, az ismert rutinjukhoz.
Miért?
Megmondom én miért?
Mert ők is félnek, ugyanúgy mit mi, ugyanúgy mint a fiatalabbak, ugyanúgy mint a fiatalok, ugyanúgy mint a gyerekek, ugyanúgy mint mindenki más.
A megszokott rutin, az ismerős tárgyak, helyek, arcok, helyzetek biztonságot kölcsönöznek.
Ez igaz mindenkire, kortól függetlenül.
Van aki alig várta, hogy bevezessék a kijárási tilalmat, mert ebben látta a lehetőséget arra, hogy nagy eséllyel nem betegszik meg, életben marad; ami mellékesen igaz.
Én a prevencióban hiszek. Ha Januárban mindenki otthon maradt volna, az egész világon, legalább 2 hétig, már régen túl lettünk volna mindenen. Most oda a nyárunk is.
Viszont, azoknak is igazuk van, akik tolták ezt az intézkedést, mert mérlegelni kellett ennek következményeit a világ gazdaságra, első sorban, meg aztán ki tudja milyen más magasabb érdekek fényében hoztak meg ezt a döntést.
Van, aki a kijárási tilalmat, a szabadsága elleni összeesküvésnek veszi.
Miért?
Megmondom én miért.
Mert számára a szabadsága jelenti meg a biztonságot. Mert számára a szabadsága azt jelenti, hogy a saját kezében van a döntést, és amíg a kezében van, nem érzi magát kiszolgáltatott helyzetben. Más szóval, csökkenti a félelem érzetét.
Minden, ami történik most, személyes sértésnek veszünk, mintha a világ, a rendszerek, az emberek pont minket szemeltek ki a szórakoztatásukra. Miközben, ez nem feltétlenül igaz.
Mindeni egy csónakban evezünk. A különbség az, hogy valaki élvezi az evezést, valaki nem, és valaki más nagyon nem.
De a cél közös. A cél az, hogy partra érjük; biztonságban, egészségben. Ez mindenki célja.
A megoldás?
A megértést.
Hogyan értsük meg másokat?
Régi trükk: próbáljuk a helyükben érezni magunkat. Ilyen egyszerű.
Ne bántsuk egymást. Bánt minket eléggé a kialakult helyzet.
Fogjuk össze és igyekezzük megnyugtatni egymást, a félelmeinket felülbírálni, és mások félelmeit csökkenteni.
Hogyan?
Akármikor félsz, idéz elő egy kellemes emléket, amely kellemes és biztonság érzetet kölcsönöz. Tartsd meg ezt az emléket, azt a képet, és fókuszálj a kellemes érzésre, amíg nem érzed, hogy megnyugszol, amíg nem érzed, hogy a benned lévő görcs feloldódik, amíg nem érzed, hogy a szíved megint egyenletesen ver és a légzésed könnyed, amíg nem érzed, hogy visszatért a hited abban, hogy minden rendben lesz.
“A kiről szól az életed?” című könyv abban segít, hogy maradj emberséges, embertelen körülmények és helyzetek között is. Sajátítsd el ezt a tudást, és adj tovább, ha új világot szeretnél.
Nem magamnak írtam, hanem mindannyiuknak!
Egészséget mindannyiunknak!
#koronavírus #kijárásitilalom #szabadság #idősek #félelmek #biztonság #megértés #kirőlszólazéleted
Közelgő események
Shop
Blog
Gyakori kérdések-Reflexológia
A reflexológia egyre nagyobb területet foglal a köztudatba. Azért, [...]
A menopauza tabu lenne?
A menopauza tabu lenne? Nem! A menopauza egy termesztés [...]
A cukorbetegség és a stressz hatalma
Mindennek az oka a stressz? Amikor azt mondják, hogy [...]
Miért nehéz kikerülni a bántalmazott szerepéből?
Miért nehéz kikerülni a bántalmazott szerepéből? Egyáltalán miért kerül [...]
