Húzzuk az időt! Várunk! Halasztunk! Reménykedünk!
Mire is?
Sokan alárendelik magukat egy hozzájuk nem méltó kapcsolatnak, azzal a reménnyel, hogy a másik meg fog változni; hogy előbb-utóbb megjön az esze.
Jöhet-mehet valami, ami nincs?
Azt gondolni, hogy valakinek nincs esze, de várni arra, hátha jöhet még, egy abszurdum.
Hogy meg fog változni?
Miért is?
Valaki kedvéért?
Meddig fog tartani?
Mennyi ideig fog valaki az lenni, aki nem akar lenni?
Ha magáért fog változni, honnan a bizonyosság, hogy egybe vág majd azzal, amire nekünk van szükségünk?
Reménytelen helyzetnek tűnik, de nem az.
A megoldás: kiszállni.
Ha már felmerült a vágy, hogy a másik megváltozzon, nincs értelme arra várni. Engedd el, hogy megtaláljon azt a valakit, akinek megfelel úgy, amilyen ő most.
Te meg, ne vesztegess az idődet várva arra, hogy a másik megváltozzon, amikor könnyen megtalálhatod azt a valakit, aki olyan, amire te vágysz.
Egy kapcsolat elsősorban kompatibilitás kérdése. Ez az alap. Ha erős az alap, nagy eséllyel lehet együtt felnőni, fejlődni, haladni, megváltozni.
Hogy manapság könnyen lemondunk a másikról, egymásról?
Lehetséges, de egészséges! Mindkét félnek!
“A tudatos kapu”-Alexarendel funkciónális mandalák és az artcoaching/asszociációs kártyák
A tudatos kapu A funkcionális alkotásaim nem csupán dekorációk, [...]
Róssz kérdések fogságában
Rossz kérdések fogságában – Hogyan vezetnek el az [...]
Egy vallomás a paraván mögül
Egy vallomás a paraván mögül Én és a vékony [...]
Az emésztőrendszered folyamatos támadás alatt van!
Emésztőrendszerünk a tűzvonalban: Hogyan teszi tönkre a gyomrunkat a [...]
Az egyensúly nem sobor, hanem kötéltánc
Az egyensúly nem szobor, hanem kötéltánc A legnagyobb tévedésünk [...]
A menopauza tabu lenne?
A menopauza tabu lenne? Nem! A menopauza egy termesztés [...]
