A pánikbetegség nem betegség, hanem egy erőteljes reakció, amely állandósul, ha hosszútávon megmaradnak a kiváltó ingerek, vagy gyakran megismétlődnek.
A pánik egy reakció; az adaptációs folyamat része, amelynek a kiváltó oka egy erős érzelmi inger; nagy fokú hirtelen adrenalin emelkedésével jár, a hirtelen jelentősen nagyobb oxigén szükséglet kielégítése érdekében, mivel a szervezet csak a megfelelő oxigén mennyiség jelenetében képes biztosítani a megfelelő energiát a feladat megoldásához, az adott probléma leküzdéséhez.
A nehéz légzés érzést, ami egyébként tény is, a mellkasi fájdalmakat, nyomás érzést, a szédülést, a szívdobogást a hirtelen növekedett oxigénszint váltja ki. Az egyén ilyenkor próbálkozik nagyobb lélegzetvétellel, ami abszolút egy hibás döntés, mivel, pont, hogy több az oxigén, mint amennyit a szervezet képes az adott pillanatban kezelni, illetve felhasználni. Minél jobban erőlködik, annál jobban erősödik a félelme, hogy nem tud lélegezni, mert a tüdő nem képes kellőképpen tágulni és nem is igen akar, mert a szervezetnek, az adott pillanatban, több oxigénre nincs szüksége. Az egyén megijed. Maga az ijedség, amely következében félelem alakul ki, fenntartja és visszahozza a pánik rohamokat.
A “pánikbetegség” kialakulása a szervezet döntésének a kérdése.
Hogyan értendő?
A gyakori túl erős ingerek hatására, amelyek a szervezetet “munkára” késztetik, vagyis folyamatos adaptációra, a szervezet úgy dönt, a kényelem és egy viszonylagos stabil, vagyis kevésbé ingadozó állapot fenntartása érdekében, hogy alapból megemeli az adrenalin termelést, ami a magyarázat arra, hogy miért jelentkeznek a pánik rohamok, amikor az egyén éppen pihen.
Mi a megoldás?
Fel kell kelni és tevékenykedni, hogy a szervezet fel tudja használni a keletkezett energia többletet. Az oxigén többlet akkor zavaró, fullasztó, ha nincs felhasználva.
Például, képzelj el egy futót, aki lefutotta a versenytávot és hirtelen megállt. A pulzus, a vérkeringés, a szívműködés nem tud ilyen hirtelen a normális, vagyis a “pihent” állapotra jellemző működésére visszaállni; a futó a levegő után kapkod, lehajol nagy levegővétellel próbálkozva, szédülhet, szúró érzést tapasztalhat a mellkasán és a mellkasi bordák alatt; azért tanácsos levezetni a futást, kocogással, sétával, mielőtt megáll.
Gyakorlatilag, az a futó, aki hirtelen abbahagyja a futást, pánik tünetekkel küzd. A különbség az lesz, hogy ő nem fog megijedni, és futni sem megállás nélkül kimerültségig.
Az úgynevezett “pánikbeteg” meg nem állt; túlhajszolta magát, túlterhelte magát, és nem hagyott időt a szervezetének regenerálódni; kimerült. A kimerültség legyőzése a cél, amikor a szervezet úgy dönt, hogy folyamatos nagyobb oxigén ellátásra szorul és állandó jelleggel, magasabb szintre állítja be a adrenalin termelést.
A pánik egy adaptációs folyamat része; a szervezet igyekszik adaptálódni az élet kihívásaihoz. Az elfáradt szervezet nehezen veszi át az akadályokat, ez által a kisebb feladatok is, számára megoldhatatlan, kimerítő, kilátástalan problémáknak éli meg; feladja, kiég, depresszióba esik, vagy harcol tovább és szaporodnak a pánik rohamok.
Mi a teendő?
Szánjon megfelelő időt a kikapcsolódásra! Iktasson be minden nap olyan tevékenységeket, amelyek pihentetik az elméjét, és nyugtatják és táplálják a lelkét.
Szánjon időt minőségi fizikai pihenésre; aludjon eleget: mindig ugyanakkor menjen lefeküdni, tiszta, rendezett, jól szellőzött, lehetőség szerint, saját szobájában, ismerős környezetben; este kerülje el a tévézést, a telefonálást, az internetet, a fizikai tevékenységeket; segítsen az alvásán kellemes zenével, meditációval, ellazulási technikákkal, mint a légzés vagy mentális gyakorlatok, kép vizualizáció.
Kezdjen bele teljesen új dolgokba, új környezetben; például válasszon egy új hobbit, amely feltölti őt és lefoglalja az elméjét; ne legyen ideje és ne is érezzen késztetést arra, hogy a problémája vagy a “betegsége” körül járjon az esze. Olyan új tevékenységekbe vágjon bele, amelyek követelik a teljes fókuszálást, kizárva minden más gondolatot, hogy tudjon regenerálódni. Ez csak akkor lehetséges, ha olyan hobbit, vagy tevékenységet választ magának, amit mindig is szeretett volna, vagy amit meg tud szeretni annyira, hogy elfeledteti vele a problémáit.
Ha valamit nem szeret, azonnal hagyja abba; ne kényszerítsen magára semmit. A pánik reakció fordítása:” el innen, veszélyben vagyok!”, vagyis lehetne: “ki innen, ki ebből a nem kívánatos helyzetből, ki olyan helyzetből, amely engem nem táplál, nem épít, nem tesz boldoggá.”
Vizsgálja felül a prioritási listáját.
Ne állítson elérhetetlen mércét saját magának. Lazítson a kötelezettségein és a tökéletesség kényszerén.
Ha éppen egy pánikrohama van, akkor tevékenykedjen, égesse el a felesleges energiát valamilyen testi gyakorlatok segítségével. Szerencsés, ha az adott tevékenység nagy fokú koncentrálást is igényel: eltereli a gondolatait a rohamtól és ez által a félelem nem fog uralkodni rajta.
Legyen türelmes magával és a szervezetével; adjon időt arra, hogy elfelejtse és regenerálódjon. Keressen átmeneti segítséget is; én a talpreflexológiát és az akupresszúrát javaslom, mentálhigiéniével kombinálva. ( csak azért, mert én ehhez értek és ezzel sikerült segíteni a pácienseim gyógyulását.:), de ha úgy érzed, hogy másra van szükséged keress, járj utána, ne add fel! )
Ha pedig kérdéseid vannak, keress fel engem! 🙂
Közelgő események
Blog
Miért félnek a házastársak?
Érdekes jelenségnek találom azt, hogy a házastársak, úgy mond kezdenek [...]
Stabilitás vs. változás
Mindenki stabilitásra vágyik: lelki, mentális, anyagi. Viszont a mai [...]
A szexuális energia és a művészet
A kreativitás a Nemi csakrához kapcsolódik. A szexuális energiának és a [...]
Az élvezetek, az orgazmus és az örömök
Mind hallottunk a "kulináris orgazmus" kifejezést. Mind hallottunk arról, hogy [...]
Miért kell a gond?
Az ember azt gondolja, hogy nem akar gondokat, problémákat, [...]
Hogyan válaszd párt magadnak
Ha hiszel a horoszkópban és a csillagjegy fontos számodra, [...]