Aggodnak a nagyok, aggodnak a tudósok; aggodnak, hogy hogyan lehet majd etetni 9 milliárd embert.

Már elég megkérdőjelezhető minőségű és összetételű élelmiszereket fogyasszunk: növényi zsírókból előállított tejet és termékeket, szójával javított hústermékeket, íz- és élményfokozó adalékokban gazdag, vagy tartósítószerekkel átitatott  élelmiszereket, etc.

Aztán eljutottunk odáig, hogy kapható foghagyma, petrezselyem, hagyma, fahéj, etc porból készült tabletta is, csak, hogy pár példával éljek. De gyakorlatilag mindenből van kapszula formában is, ami ezért vált lehetségesé, mert találkozott az egyre kielégíthetetlen profit vágy  az emberek egyre nagyobb  kényelmessége. 

Most ott tartunk, hogy azon munkálkodnak, hogy biotechnológiával állítsanak elő élelmiszereket.

Eljutottak odáig, hogy kísérleteznek lombi, vagy szintetikus hússal. Még szomorkodnak azon, hogy még nem sikerült teljes, komplex izmot előállítani, de örülnek azért, mert izom rostokat, már igen; amelyből igen költséges, de húsra emlékeztető ízű hamburgert tudtak készíteni. Sikeresen megoldottak a tojás fehérje laboratóriumi változatának az előállítását is.

Mert aggodnak.

Aggódnak a tudósok,  hogy éhen fogunk halni.

Aggódnak az állátvédők.

Aggódnak a környezetvédők.

Aggódnak az ipari mogulok.

Lehet, hogy csak én nem aggódók?

Nehéz felfogni, hogy az ember mindenevő? Nehéz felfogni, hogy az állati fehérje nem ugyanaz, mint a növénnyi fehérje? Nehéz felfogni, hogy az élő táplálék kihagyhatatlan?

Hogy szenvednek az állatok? Nem tagadom. Együnk kevesebb hús, hogy javuljanak az állattartási körülmények.

Hogy el kell venni az állatok életét, hogy táplálékhoz jussunk? A tápláléklánc része az ecologiai egyensúlynak.

Hogy az állattartás káros a környezetre? Tanuljuk meg mértéket tartani.

Hogy a megoldás a vegetáriánus étrend lenne? Én erőltetnek, egyoldalú táplálkozásnak érzem. Szükségünk van az állati fehérjére.

Hogy elég, ha a szintetikus étel megközelíti az elő táplálék ízét, vagy állagát? Nem igen. Igen fontos az összetétel, és az is, hogy honnan származik, és milyen úton jutott hozzánk. 

Azután, gondolkodni kell azokra, akik az állattartásból élnek, és azokra az állatokra, amelyek csak az emberek mellett és általuk tudnak élni. Gondolkodni kell az emberek egészségére; arra, hogy az élő táplálék alapvető.

Hogy meg lehet tanulni műanyagon, lombi húson, laboratórium körülmények között előállított élelmiszereken élni? 

Nem tagadom. Az élet szívós jelenség. Az adaptáció készség támogatja a változásokat és a változások éberen tartják az adaptáció készséget. De vannak határok, amelyeken túl, visszafordíthatatlan károknak adhat teret.

Az az ember, aki szintetikus hússal táplálkozni fog, már nem az az ember lesz, aki ma. Egy új faj születik majd. Felkészültünk arra, hogy ember helyet, “szintetikus” ember populációval folyatásuk a faj fenntartását? Ugyanaz a faj lenne? Vagy nem is az ember számít, hanem az a felsőbbrendű populáció, amely, a továbbiakban is, döntene minden más életforma felett, a Föld felett, a világ felett? Nem is az ember számít, hanem maga az Élet és annak különböző formái? Vajon összeegyezhető a jövő “szintetikus” embere, az Élettel, a Természettel? Az Élet nem attól élet, mert él? 

Sok kérdés vett fel ez a törekvés, hogy, szinte nem számít milyen áron, biztosítsanak ételt 9 milliárd ember számára.

A gondolat akár nemes is lehet. Az aggódás mögött törődést vélhető fel. Feltételezhető, hogy jót akarnak, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy az, ami valakinek, vagy valakiknek jó, másnak , vagy másoknak kevésbé az.

Van megoldás?

A mérték és az adaptáció készség maximális hasznosítása.

Mert tudni kell, hogy amiről most csak beszélnek, előbb-utóbb valóság lesz. Tudni kell, hogy, mielőtt bevezetnek akármit is, akármilyen területen is, azzal kezdenek, hogy csepegtetnek apró részleteket, gondosan beadagolva azt, amit szeretnének elérni, amíg meg nem csökken az ellenállás annyira, hogy lázadás nélkül elfogadhatóvá válik az adott változás.

Sok választásunk nem lesz, azon kívül, hogy megerősítjük a szervezetet, hogy meg tudjon birkózni azzal, ami rá vár.

Olyan kórt élünk, ahol szinte alig van ember, aki nem szenved valamilyen étel intoleranciától, vagy, aki nem küzd valamilyen étel allergiával. Azon túl, hogy nem igen tudni miket eszünk, már minden zavar, vagy irritál. Jelentősen csökkent a befogadó képességünk: lelki, szellemi és testi szinten is. A stressz bíró képességünk is egyre alacsonyabb. A stressz kezelés egyre nehézkesebb. Fogytán az erőnk. Túl sok az információ, túl sok a követelmény, túl sok az elvárás és túl kevés a minőségi lelki, szellemi és testi táplálék. Táplálék nélkül nincs energia, nincs erő.

A talpreflexológia kezelésekkel növelhető az emésztőrendszer hatékonysága, az étel felismerése, feldolgozása és befogadása is, elkerülhető a különböző étel intoleranciák, allergiák, illetve növelhető az esélyt a tünetek elhitetésére, akár megszüntetésére is.

Az egészség az emésztőrendszernél kezdődik, mert az emésztőrendszer működésén múlik a sejtszintű táplálkozás, amely meghatározza az egész szervezet működését.

Nem hiába a szólás: Az vagy amit eszel. De ha az étel kiválasztása egyre kevésbe múlik rajtad, akkor legalább erősíts a szervezetedet, hogy képes legyen boldogulni és gazdálkodni azzal, ami kap. 

Bejelentkezem talpreflexológiai állapotfelmérésre 

[mailpoet_form id=”3″]