Az ember bukása

Ha az Embernek kéne vizsgázni az emberiségből, megbukna.

Mióta ismerem magam építem az Embert az emberekben. Arra törekszem, hogy rámutassam a képességéire, arra, amire hivatott lenne.

Nézek körül a világban és elkeserít, amit látom: konfliktusok, háborúk, önösség, mohosság, természeti katasztrófák, balesetek, megmagyarázhatatlan halál esetek, indoktalan kegyetlenség.

Mi az oka?

A bizonytalanságból fakadt félelem.

Az ember nem fél már, hanem retteg! A rettegése felszínre hozza a benne rejlő vad állatot: karmol, köpköd, harap, harcol; lapul és vár, rácsap.

Van helye a rettegésnek?

Van!

Nincs biztonság. 

A biztonság igerétével mindenkiből szolgát faragható percek alatt. Ebben már senki sem gondolkodik, hogy ezzel a hozzáállással, mind elveszítenek a szabadságukat: az újdonsült szolga, egyre mélyebbre süllyed, abban a törekvésében, hogy minden kívánságát, igényét teljesítse, annak, aki biztonságot ígért neki. Aki biztonságot ígért neki, retteg, hogy elveszíti a szolgáját.

Rettegésből az Ember megtanult manipulálni, hazudni, csalni, lopni, másokon taposni, megalázni magát, engedni, hallgatni, elhatárolódni, közömbös és érzéktelen lenni.

A birtokló és a birtokolt, a gazdag és a szegény, egyformán rettegnek és saját rettegésük börtönében élnek. Soha sem lesznek szabadok.

Akkor lesznek szabadok, ha megszabadulnak a félelemtől, a rettegéstől.

Lehetséges ez?

Bár erős kétségeim vannak, reménykedhetek.

A félelem veleszületett ősérzelem. A körülmények hatására nem, hogy megszületik, hanem felerősödik. 

Túl messzire mentünk; és túl messze jutottunk el. Olyan társadalmat alakítottunk, amely messze nem emberbarát. Ez a társadalom, már , egy saját törvények alapján, önállóan működő rendszer; kicsúszott a kezünkből. A jelenség lavina jellegű: megállítani nem lehet, egyre nagyobb lesz a tömege és az ereje; alátemet mindenkit.

Sajnálom, hogy úgy döntöttem, hogy ebben a korszakban jövök a földre. És mérhetetlenül szégyenlem magam, hogy, ha akaratlanul is, része vagyok ennek a jelenségnek. Szégyenlem magam, és szenvedek, hogy tanúja vagyok az Ember bukásának, a Fold lassú pusztulásának. 

Mégis, keresem az Embert, az emberekben. Igyekszem magamban életben tartani a bizalmamat, a reményt, a hitemet az emberekben. Persze, gyakran áldozatul esem. 

Elgondolkodtat a világ helyzete, az Ember helyzete, meg az enyémé is.

Természetemnél fogva, a léegyszerűsítésre törekszem és a megoldásra fókuszálok.

A megoldás az emberrel kezdődik és az emberségen alapszik. Ezt tartottam szem előtt, amikor megírtam a Kiről szól az életed? című könyvemet.

Az emberségből nincsenek tantárgyak, előadások.

Amire az élet és az utca tanít, semmi köze az emberséghez. Az élet és az utca a túlélésre tanít, a gátlástalanságra, arra, hogy a cél szentesíti az eszközt.

Gondol az ember arra, hogy az élete véges?

Gondol az ember arra, hogy amikor itt kell hagyni a földi életet, semmit nem visz magával?

Gondol az ember arra, hogy felesleges rettegni a biztonságáért?

Milyen biztonságra gondol, amikor bánt, sebez, tapos?

Ez lenne az egyetlen megoldás? Mások kárára kell tovább haladni, messzebb jutni, az álmait megvalósítani?

Lehet tartósan a romokra építeni? Tartós lehet az eredmény, ha könnyekre, fájdalomra, szenvedésre épül? Boldogít, nyugtat, kielégít?

Én úgy vélem, ismerem az Embert, a benne rejlő potenciált, de állítom, hogy nem értem meg az embereket.

Örök biztonságra törekszenek. De az életük nem tart örökké. A földi életüknek vége lesz. Ezzel együtt, a mások kárára felépített biztonságuknak is.

Megéri?

Nekem nem!

Megtanultam kezelni a félelmeimet azzal, hogy szem előtt tartok azt a tény, hogy mind itt fogunk hagyni a földi életünket; a halállal szembe minden más elveszíti a jelentőséget, azt a jelentőséget, amelyet mi tulajdonítunk az életnek. Ebben a formában, azt állítom, hogy az élet értelmetlen.

Az élet nem arról kell szólnia. Az élet egy lehetőség, hogy mutassunk meg magunkat más minőségben; az emberi minőségben. Ez a minőség kötelez. Elég erre emlékeztetni magunkat és már jobbak leszünk; és ha vizsgázni kéne az emberiségből, talán át is mennénk.

Közelgő események

Blog