Egyre több statisztika születik, azzal kapcsolatosan, hogy mivel mennyit időt tölt az ember.
Például, olvastam valahol, hogy egy átlagember 90 000 órát tölt a munkahelyen, munkával, ideális helyezettben, túlóra nélkül.
Tegyük hozzá, hogy az emberek 80 % elégedetlen a választott foglalkozásával, ami miatt érthető, hogy 40% azt vallja, hogy a munka a fő stressz forrás az életükben. És a számuk nő.
A stressz okozta betegségek miatt, évente 10 millió feletti munkanap kiesik. Ijesztő és elgondolkodtató adat az, hogy Japánban heti akár nálunk megszokott dupla óraszámot is dolgoznak és évente ezrek hallnak meg a munkahelyükön, végkimerültségben.
De aludni is kell, pihenni is, kikapcsolódni is, magunkért is élni.
Akkor vannak statisztikák arról, hogy életünk során, átlagosan, hány évet töltünk az alvással, az internet előtt, a vasalással, a sorban állassal, a dugóban, a vásárlással, a porszívózással, a főzéssel, etc.
Alig marad valami idő, ami az életünkkel töltünk.
Minden percet ki kell tölteni?
Kell a folyamatos elfoglaltság?
Midig ki kell találni új feladatokat magunknak, vagy újakat felvállalni, azokból, amelyeket kilátásban helyeznek?
Fontos főzni minden nap, ahelyett, hogy társasággal, családdal kimozdulnánk otthonról?
Fontos, hogy hosszú órákat töltsük vasalással, ahelyett, hogy olyan ruhákat szerezzük be, amelyek nem igényelnek a vasalást?
Annyira fontos az adott termék, hogy megéri fél órát sorban állni érte?
Fontos autóval közlekedni és órákat a dugóban tölteni, ahelyett, hogy bicikliznénk, sétálnánk vagy tömegközlekedéssel oldanánk meg az utazást?
Fontos azonnal válaszolni az üzenetekre, az e-mailek-re? Nem lehet, hogy az, aki nem tud rám várni, annak nem is annyira fontos az, amit adhatok, vagy én magam?
Fontos folyamatosan figyelni, hogy ki mit posztol, ahelyett, hogy felhívnám telefonon, vagy egy kávéra, ha igazán érdekel kicsoda, merre tart, mit képvisel?
Fontos az online, mobilon töltött játékokkal tölteni az időt a metróban, ahelyett, hogy a mellettünk lévőkkel beszélgessük, vagy saját magunkkal?
Fontos annyi időt tölteni a házimunkával, ahelyett, hogy jobban vigyáznánk a rendre, a tisztaságra, és bevonnánk a családot a munkába?
A megfigyelés alap. A figyelmesség az egyenes következménye.
A megfigyeléssel megtudjuk ki mire van szüksége.
A figyelmesség gyakorlásával meg is tudjuk adni.
Figyeljük egymásra és a környezetünkre.
Figyeljük önmagunkra.
Kíméljük magunkat és ragaszkodjunk az „én-időm”-hoz. Tanítsuk a környezetüket arra, hogy tiszteljék az „én-idő”-met.
Mert, ha a statisztikákból indulunk ki, elég rövid az élet, legalább kevés az idő, amelyet életünkkel töltünk.
Magyarul, nem igen élünk.
Az életed rólad szól; én ezt vallom és ebben a hitemben írtam a “Kiről szól az életed?” könyvet is.
Shop
Közelgő események
Blog
Gyakori kérdések-Reflexológia
A reflexológia egyre nagyobb területet foglal a köztudatba. Azért, [...]
A menopauza tabu lenne?
A menopauza tabu lenne? Nem! A menopauza egy termesztés [...]
A cukorbetegség és a stressz hatalma
Mindennek az oka a stressz? Amikor azt mondják, hogy [...]
Miért nehéz kikerülni a bántalmazott szerepéből?
Miért nehéz kikerülni a bántalmazott szerepéből? Egyáltalán miért kerül [...]
