A boldogsághoz elég boldogulni?

A változás állandó, mondják, de úgy is van.

Az ember nagy félelme a változás.

Ha elért egy bizonyos számára kényelmes, kielégítő állapotot, az ember szeretne azt örökké megtartani. 

Jogos a vágya: megharcolt érte, szenvedett, sírt, nevetett, reménykedett, összeömlött, felállt és kezdte elölről, amíg el nem érte azt, amit szeretett volna. Végre megpihenhet. Végre letudta. Végre kipipálta. 

Viszont elkerüli a figyelmet, hogy az igényei, a vágyai, a szükségletei megváltoznak. Sok az inger, ami hatására mást és egyre többet kíván magának. Kompromisszumot köt és megnyugtatja magát azzal, hogy megvan ami szeretett volna; már nem az igazi, de a saját kívánsága volt, nem panaszkodhat. Kényelmesen befészkelődött az elért állapotban. Kényelmesen is érzi magát: ismerős terepen mozog. Hogy idővel a terep egyre veszít a minőségéből, az lényegtelen; kis adagokban jöttek az egyenetlenségei, úgy apránként megtanulta őket kezelni, más szóval boldogul.

De a boldogsághoz elég boldogulni?

Szerintem nem!

A boldogság sem egy örökké tártó jelenség; megvan a dinamikája, mögötte az ember érzelmi világának folytonos mozgása, a lelki állapotok váltakozása révén, a környezetére való reakciók által.

A boldogsághoz meg kell teremteni az egyensúlyt a belső és külső világok között; össze kell hangolni azt, ami a szívünkben van azzal, ami körülöttünk zajlik. Ehhez szükséges a változás.

A külső világot meg kell változtatni a szívünk aktuális igényei megfelelően vagy, ha ezt nem lehetséges, magunkon kell változtatni, hogy összhangban kerüljük a külvilággal. Máskülönben béke nem lesz. Ahol béke nincs, ott boldogság sem.

Megtehetem azt is, hogy kompromisszumot kötöm saját magammal. Viszont az addig fog működni, amíg jóízűen tudom a feltételeit teljesíteni. Ha már panaszkodnék, akkor ideje változtatni. 

A változástól nem érdemes félni.

Az állandó jelent a biztonság. De a biztonságunk elavul, ha nem tudjuk lépést tartani a változó világgal. Egy új világ új eszközöket, új módszereket, új megoldásokat kíván. 

A változás nem valaminek a végét jelenti; a változás maga az újítás.

Nevezzük a változást újításnak, ez által más energiát fog hordozni: benne lesz a remény, az izgalom, a vágyakozás, a lendület, az öröm, egy új távlat, egy új lehetőség, egy más élet, egy jobb élet.

Az állandóság kényelmes, de határokat szab a tanulásnak, a tapasztalatoknak, a fejlődésünknek.

A változás fárasztó, és a legnagyobb gond vele, hogy ijesztő, de megnyitja ellőtűnk a határokat, szélesíti az horizontot, végtelen számú lehetőségekkel ás új tapasztalatokkal gazdagítja az életünket. Csak legyen elég bátorságunk elfogadni a  kihívásait.

Mert a változás elfogadása, alapvetően nem kényelmes vagy fárasztó kérdése, hanem félelem kérdése: olyan nagy a félelem, hogy megbénít és kővé változtat minket; megmozdulni sem leszünk képesek, vagy nagyobb és erősebb lesz a fejlődési vágy.

A jelen és a jövő háborúja ez. A jelen nem szívesen adja át a helyét a jövőnek, miközben a jövő csak egy másik jelen, egy új jelen, mert a jövő önmagában nem létezik; csak a képzeletünk szüleménye. 

Ezt tartsuk szem ellőtt, amikor a félelem megpróbál átvenni az irányítást.

Ne féljük a változástól!

Győzzük le a félelmeinket!

Hogyan?

Nevezzük meg újításnak: új energetikai töltés, új lelki állapot!

Új lelki állapot új életet követel!

Cselekedj, ahelyett, hogy ellenállnál a változásnak! 

Azt az energiát, amelyet az ellenállásban fekteted, fordítsd arra, hogy építsd az új életedet!

Feliratkozom az oldalra

Workshopok

Elmetréning

Irányítani akarok

Megszabadulok a stressztől

www.alexarendel.hu

FB: Alexarendel

Közelgő események

Blog