Nem meséltem volna, ha nem történt volna meg 2-szer is.
A biciklim kosárában hagytam egy tokot, és egyszerűen valakik elvették- kétszer.
Hogy miért nem tanultam meg belőle?
Mert nem ebben a szellemében lettem nevelve; ha nem az enyém, ott hagyom; vagy körbe kérdezem, vagy leteszem valahol, hogy az illető megtalálhassa, de megtörtént azt is, hogy személyesen hozzávittem.
Nem zárkózom be, nem igen láncolom a biciklimet, bizalommal ott hagyom a táskát valaki mellett…egyszerűen gyakorlom az emberekben való bizalmat. 🙂
Mégis…
Azt szoktak mondani, hogy lehet, hogy az illetőnek nagyobb szüksége volt arra, amit jogosulatlanul elvitt, nagyon udvariasan fogalmazva. 🙂
De ez lenne az egyetlen megoldás, arra, hogy megszerezzük, amire szükségünk van?
Hol maradt a tisztesség és a tisztelet a mások, munkával megszerzett tulajdonuk iránt?
Nagyon sokat és sokat érő dolgokat vitték el tőlem jogosulatlanul, csalással, vagy ügyességgel, de eszembe sem jutott megtenni ugyanazt.
Küszködök azzal, hogy megértsem, de a hiány és a félelmek nem lehetnek örök magyarázat arra, amit egyesek megteszik, hogy megszerezzék azt, amire vágynak.
Kell, hogy legyen tisztességes megoldás is.
Van is, ha megtanulunk tisztelni egymást és saját magunkat is!
Félni, vagy nem félni
Félni, vagy nem félni nem mindig választás kérdése. Legalább [...]
A kapuzárási pánik áldása
Nincs ember, aki nem gondolkodott volna azon, hogy mi [...]
Mit kezdjük a dualitással?
Valaki azt mondta nekem, hogy nem vagyok képes elfogadni [...]
Fess az emlékeidet!
Imádok festeni, színekkel játszani, keverni őket, rétegéként felvinni a vászonra, [...]
Elég menteni a fákat?
Sok nemes kezdeményezés van a fák, a állatok, a [...]
Mi az ellenszer a magányosság ellen?
Itt vannak az ünnepek, és sok embert megijesztette a [...]
