Húzzuk az időt! Várunk! Halasztunk! Reménykedünk!
Mire is?
Sokan alárendelik magukat egy hozzájuk nem méltó kapcsolatnak, azzal a reménnyel, hogy a másik meg fog változni; hogy előbb-utóbb megjön az esze.
Jöhet-mehet valami, ami nincs?
Azt gondolni, hogy valakinek nincs esze, de várni arra, hátha jöhet még, egy abszurdum.
Hogy meg fog változni?
Miért is?
Valaki kedvéért?
Meddig fog tartani?
Mennyi ideig fog valaki az lenni, aki nem akar lenni?
Ha magáért fog változni, honnan a bizonyosság, hogy egybe vág majd azzal, amire nekünk van szükségünk?
Reménytelen helyzetnek tűnik, de nem az.
A megoldás: kiszállni.
Ha már felmerült a vágy, hogy a másik megváltozzon, nincs értelme arra várni. Engedd el, hogy megtaláljon azt a valakit, akinek megfelel úgy, amilyen ő most.
Te meg, ne vesztegess az idődet várva arra, hogy a másik megváltozzon, amikor könnyen megtalálhatod azt a valakit, aki olyan, amire te vágysz.
Egy kapcsolat elsősorban kompatibilitás kérdése. Ez az alap. Ha erős az alap, nagy eséllyel lehet együtt felnőni, fejlődni, haladni, megváltozni.
Hogy manapság könnyen lemondunk a másikról, egymásról?
Lehetséges, de egészséges! Mindkét félnek!
Miért házasodik a férfi, és miért házasodik a nő?
A házasság nem egy rossz találmány; megvan a maga előnyei. [...]
Miben nyilvánul meg a tolerancia?
Minden egyes ember egyedi és komplex: emlékek, érzések, gondolatok, [...]
Ne mondd, hogy…
Szerintem kevesebb lenne a vita, a konfliktus, ha tudatában [...]
Félni, vagy nem félni
Félni, vagy nem félni nem mindig választás kérdése. Legalább [...]
A kapuzárási pánik áldása
Nincs ember, aki nem gondolkodott volna azon, hogy mi [...]
Mit kezdjük a dualitással?
Valaki azt mondta nekem, hogy nem vagyok képes elfogadni [...]
