Mi a tökéletesség?
Ki szabja meg hol kezdődik és mikor érjük el a tökéletességet?
Az elégedettségi szint meghatározza a tökéletesség fogalmát.
De kinek az elégedettsége?
Egyre látványosabban és erőszakosabban érvényesül az, amit mások gondolnak elegendőnek a tökéletesség elérésében.
Már gyerekkorunkban tapasztaljuk azt, hogy ha “tökéletesek” vagyunk, akkor jutalmat kapunk.
Ha tovább viszem a gondolatot, akkor gyakorlatilag arra a következtetésre jutok, hogy ha azt tesszük amit mások szeretnének, hogy tegyünk, akkor megkapunk a jutalmat, azzal a megtiszteltetéssel együtt, hogy “tökéletes” -nek titulálnak.
Számomra ez egy kifinomult, stratégiai manipulálási szándékkal.
Ennek a jelenségnek megvannak a negatív következményei.
Az egyik az, hogy nehezen találunk rá saját magunkra, és egy életen át nem magunkat valósítjuk meg, hanem azt, akit elvárnak, hogy legyünk.
A másik következménye, az, hogy ha nem is tudatosan, sőt, inkább nem tudatosan, megtagadjuk magunktól az örömöket, abban a hitünkben, hogy nem érdemeljük meg, amíg a ránk erőszakolt feladatokat nem végeztünk el, még hozzá tökéletesen.
A harmadik következménye az, hogy egyre nő az elégedetlenségünk magunkkal szemben, egyre csökken az önbizalmunk.
Ezt a jelenséget úgy próbáljuk kompenzálni, hogy, mi magunk, egyre több feladatot erőszakolunk saját magunkra, olyan késztetésből, hogy folyamatosan bizonyítsuk, hogy mire vagyunk képesek.
Attól függetlenül a jutalom egyre gyakrabban elmarad.
Másoktól azért nem kapjuk meg, mert alapvetően, ők a hibáinkkal fogják szembesíteni minket, abban a törekvésünkben, hogy maximális eredményeket elérjenek általunk, mert valahol és más valakinek vagy saját maguknak, nekik is meg kell felelniük.
Magunktól azért nem kapjuk meg, mert egyre perfekcionista magatartásunk nem fog megengedi a legkisebb hibát sem.
Elmarad a jutalom, elmaradnak az életörömök, a minőségi pihenés, a kikapcsolódás, a kényeztetés; egyre fáradtabbak leszünk, belefásulunk, egyre eredménytelenebbül fogjuk elvégezni a feladatokat, amely önmagától beindítja elölről az egész ciklust.
A tökéletesség nem létezik, mivel nem több mint egy szubjektív elégedettségi érzet.
Ne akard a tökéletességet elérni, hanem elégedett!
Légy hálás magadnak, légy büszke arra, aki vagy, tölts magadat határtalan szeretettel; az eredménye az lesz, hogy függetlenül attól, hogy mások tökéletesnek tartanak, vagy nem, Te elégedett leszel!
És akkor már nem lesz fontos a jutalom sem, ami azt jelenti, hogy másoknak már nem lesz hatalma fölötted.
És akkor szabad lettél!
#tökéletesség #jutalom #elégedetlenség #elfogadniönmagad #megérdemled #hála #szeretet #szabad #szabadság
Tisztelni, vagy megérteni
Tisztelni vagy érteni! Azzal, hogy megérted valakit, nem egyenlő [...]
Hozzuk ki a legtöbbet a téli ünnepekből
Bevett szokás már, hogy ünnepekre utaznak az emberek, ahelyett, hogy [...]
Mitől hiteles a spirituális tudás?
Azt vettem észre, hogy az életünk minősége rámutat arra, [...]
Mi jellemzi a mandalaimat?
A vonzalmam a mandalák iránt elkezdődött 20 éve, amikor [...]
Mindenki akar párkapcsolatot, mégis..
Mindenki akar párkapcsolatot, mégis nagyon sok az egyedülálló ember. [...]
Az egyensúly titka
Bennem a velem-született igénye az obszervációra, mint alap módszer [...]
