Az energiák harca!

Vajon arra amit én képviselek,  van e szükség, egy olyan világban ahol folyamatos harcokat vívnak az emberek a legjobb társadalmi és financiális jobb helyekért?

Az én célom ébreszteni az emberekben az Embert, az emberségét, a kedvességét, a segítő készséget és megpróbálni meggyőzni az embereket, hogy a szeretet, az empátia, a megértést, a tisztesség, az őszinteség is lehetnek eszközként használni a sikerek elérésében.
Arra szeretném az emberek figyelmet irányítani, hogy az önmegvalósításhoz nem feltétlenül szükséges a kegyetlenség, a kapzsiság, az irigység, az elnyomás, az erőszak, etc.

Persze, tisztába vagyok azzal, hogy nem lesz könnyű feladatom.

Több ok közrejátszik!

Az első az lenne, hogy alapvetően jogos a kétely.

Miért?

Mert azok az energiák amelyeket harcban használnak férfias, Mars, Yang, erőszakos energiák.

És velük szemben, ott a szeretet, a kedvesség, az őszinteség, a jóindulat, az emberséges energiáik, amelyek vitathatatlanul szelíd energiák.
Egyszerűen nem ugyanaz a súlycsoport.

A gyerekkorunkban a “a jó mindig győz” mesék mintájára alakítjuk az érzelmi beállítottságunkat, hogy a későbbiekben egyre csalódottá váljunk.

A mesékben mindig győz a Jó, azért is szeretjük a meséket.
Viszont, az élet produkál meglepetéseket, amelyekre az emberek úgy reagálnak, hogy adaptálódnak a helyzetek követelményeikre; és legtöbbször eltorzult érzelmi, szellemi, pszichikai elváltozások által. Ennek az adaptációs folyamatnak esnek áldozatául azok akik még hisznek vagy nagyon szeretnének hinni a “mesékben”, az emberekben és a hozzájuk rendeltetett emberség minőségében.

Hogy miért nem mindig a Jó győzedelmeskedik?

A való világban a Jó javára győzelem kevésbé jellemző.
Ennek két meghatározó oka van.
Az első az, hogy a jó érzéseket nem tudjuk olyan intenzitással és őszinteséggel átélni mint a félelmeinket, a kételyeket, a bizonytalanságunkat, etc.
A második az, hogy a “gonosz” és a “jó” energiák nem egy súlycsoporthoz tartoznak.
Van e megoldás?

Van! Ha nem a gyors, sürgető szükségleteket kívánjuk mindig elérni, méghozzá minden áron.

Én nem hiszek a ” a cél szentesíti az eszközt” elméletben.

Fontos megérteni, hogy a harc kimeríti az embereket, és ez az elfáradás rejtett apátiában, érdektelenségbe, közömbösségbe torkol, amely magatartás látványosan megnyilvánul az életünk, a környezetünk, a világunk egyre kielégíthetetlen és romboló jellegű minőségében.

Meg kell érteni, hogy egy jobb új életet és egy mindenki számára jobb világot, csak akkor teremthetjük, ha más érzelmi alapokra helyezzük a teremtést.

Meg kell érteni, hogy másképpen kell érezni, hogy más érzelmekre szükséges fókuszálni, előtérbe helyezni, hogy az emberséges magatartásnak kell a prioritást élvezni.

És amikor említem a prioritást, ezt szó szerint értendő, mert azt is vallóm, hogy soha ne elégedj meg a Mártír vagy Áldozat szerepével, de a mindenkori szabály az legyen, hogy megpróbálsz emberségesnek maradni.

Én hiszek az Emberben, a benne lévő potenciálban, és még hiszek a “mesékben” is!
Azért kitartóan megosztom azt, amit én vallok, amit én képviselek.
Hogy ki hogyan fogadja el, ha egyáltalán elfogadja, az már nyitottság és szabad akarat kérdése, amit én tiszteletben tartok!

Feliratkozom az oldalra

#energia #harc #emberség

Közeledő események

Blog