Nem meséltem volna, ha nem történt volna meg 2-szer is.
A biciklim kosárában hagytam egy tokot, és egyszerűen valakik elvették- kétszer.
Hogy miért nem tanultam meg belőle?
Mert nem ebben a szellemében lettem nevelve; ha nem az enyém, ott hagyom; vagy körbe kérdezem, vagy leteszem valahol, hogy az illető megtalálhassa, de megtörtént azt is, hogy személyesen hozzávittem.
Nem zárkózom be, nem igen láncolom a biciklimet, bizalommal ott hagyom a táskát valaki mellett…egyszerűen gyakorlom az emberekben való bizalmat. 🙂
Mégis…
Azt szoktak mondani, hogy lehet, hogy az illetőnek nagyobb szüksége volt arra, amit jogosulatlanul elvitt, nagyon udvariasan fogalmazva. 🙂
De ez lenne az egyetlen megoldás, arra, hogy megszerezzük, amire szükségünk van?
Hol maradt a tisztesség és a tisztelet a mások, munkával megszerzett tulajdonuk iránt?
Nagyon sokat és sokat érő dolgokat vitték el tőlem jogosulatlanul, csalással, vagy ügyességgel, de eszembe sem jutott megtenni ugyanazt.
Küszködök azzal, hogy megértsem, de a hiány és a félelmek nem lehetnek örök magyarázat arra, amit egyesek megteszik, hogy megszerezzék azt, amire vágynak.
Kell, hogy legyen tisztességes megoldás is.
Van is, ha megtanulunk tisztelni egymást és saját magunkat is!
Muszáj a falra festeni az ördögöt?
Az a gyakorlat, hogy gondos részleteséggel lefestünk a problémákat, [...]
Kell hazudni?
Az ember olyan társadalmat hozott létre, ahol már nem [...]
Elavult bölcsesség
Úgy nőtünk fel, hogy az idősek azok, akitől tanulhatunk, [...]
Mikor lesz már nyugalmam
"Mikor lesz már nyugalmam?" szoktak kérdezni. Én meg azt [...]
Nem mindig tudsz segíteni
Nem tudsz mindig segíteni, de nem is vagy rá [...]
Felnőttkori barátságról
Azt szoktak mondani, hogy felnőtt korban szerzet barátok messze [...]
