Mire valók a szabályok?

Az ember három éves korig nem tudja megkülönböztetni a rosszat a jótól; egyszerűen ezek a fogalmak idegenek számára.

Három éves kórtól már értelmezni tudja a két fogalmat.

Hat éves kortól már alkalmazza a megszerzett tudását, és ezt a saját érdekei szerint teszi meg; az érdekei kialakulását a környezete fogja meghatározni. Ha úgy véli, hogy “rossznak lenni” megéri, mert könnyebben szerezheti meg azt, amit akar, akkor “rossz” lesz; és természetesen, a fordítottja is igaz.

Kialakul a személyisége, a saját életfilozófiája kezd formát ölteni; tudja mit akar és azt is, hogy hogyan szerezze meg. Megtapasztalja a szabályokat, a “bűn és bűnhődés” elméletet, a jutalom előnyei, megtanul manipulálni, kiskapukat találni, hogyan kikerülni a szabályokat, a törvényeket. Feltétlenül “idomítani” kell az embert? Sajnos, igen!

De…

A személyisége alapjait a környezetében lévő emberek magatartás és hozzáállás másolásával kezdődik, de nem azzal kellene végződnie.

A másoláson túl, az ember rendelkezik olyan képességekkel, hogy saját élet modellt hozzon létre. Sőt, erre rendeltetett: elindulni A-ból és úgy eljutni a B-be, hogy más ember lesz.

Az első 6 év nem lehet mentség, hanem csak nehezítő körülmény. Az első 6 évben elszenvedett kegyetlenségek  nem feltétlenül mentesíthet fel minket a felnőttkorban esetlegesen, mások ellen elkövetett kegyetlenségek alól. 

Ha nem így lenne, hova jutná a világ?

“Az erőszak erőszakot szül!” nem lehet örök igazság, nem ismétlődhet örökké. Ezt a folyamatot meg kell szakítani valamikor… és valahogy.

Valakinek vállalnia kell ezt a feladatot.

Azok fogják, akik erősek és akik bíznak az ember képességeiben és lehetőségeiben.

Minél többen leszünk azok, akik hiszünk abban, hogy az ember többre hivatott, annál kevesebb lesz az erőszak, a kegyetlenség, a fájdalom, a szenvedést amit egymásnak okozunk.

Nem találom az emlékeimben olyan esetet, ahol egy állat, akarattal, tudatosan és élvezettel kínozná egy másik állatot, ha a saját fájához tartozik, ha nem.

Viszont ilyen emberről sok emlékeim vannak.

Az ember ne arra használja az elmét, a szellemi képességeit hogy egyre kegyetlenebb, furfangosabb, türkösebb, összetett, bonyolult módon bántsa embertársait; ha haragszik rájuk, ha nem.

Honnan az az égető szükséglet, hogy kínozzuk másokat?

Honnan az elégedettség érzés, amikor megalázunk embertársainkat?

Honnan az öröm érzést, ami a vér, a szenvedés, a fájdalom, a másik könyörgése vált ki bizonyos emberekből? 

Honnan az az élvezet, amellyel belerúgunk egy földön fekvő emberbe, a legyőzött ellenségünkbe? 

Lehetnek a környezet és az embertársaink könnyei  az örömünk, az élvezetünk forrásai, eredői?

Ha abból indulunk ki, hogy “az erőszak, erőszakot szül”, a fájdalom, a szenvedés szülhet örömöt és elégedettséget?

Gyakoroljuk az empátiát, a kedvességet, az együttérzést, a megértést, az átélést, a kegyelmet, a szeretetet ahhoz, hogy egyre több empátia, együttérzés, megértés, átélés, kegyelem, szeretet szülessen. 

Feliratkozom az oldalra

Workshopok

Elmetréning

Irányítani akarok

Megszabadulok a stressztől

www.alexarendel.hu

FB: Alexarendel

Közelgő események

Blog