Húzzuk az időt! Várunk! Halasztunk! Reménykedünk!
Mire is?
Sokan alárendelik magukat egy hozzájuk nem méltó kapcsolatnak, azzal a reménnyel, hogy a másik meg fog változni; hogy előbb-utóbb megjön az esze.
Jöhet-mehet valami, ami nincs?
Azt gondolni, hogy valakinek nincs esze, de várni arra, hátha jöhet még, egy abszurdum.
Hogy meg fog változni?
Miért is?
Valaki kedvéért?
Meddig fog tartani?
Mennyi ideig fog valaki az lenni, aki nem akar lenni?
Ha magáért fog változni, honnan a bizonyosság, hogy egybe vág majd azzal, amire nekünk van szükségünk?
Reménytelen helyzetnek tűnik, de nem az.
A megoldás: kiszállni.
Ha már felmerült a vágy, hogy a másik megváltozzon, nincs értelme arra várni. Engedd el, hogy megtaláljon azt a valakit, akinek megfelel úgy, amilyen ő most.
Te meg, ne vesztegess az idődet várva arra, hogy a másik megváltozzon, amikor könnyen megtalálhatod azt a valakit, aki olyan, amire te vágysz.
Egy kapcsolat elsősorban kompatibilitás kérdése. Ez az alap. Ha erős az alap, nagy eséllyel lehet együtt felnőni, fejlődni, haladni, megváltozni.
Hogy manapság könnyen lemondunk a másikról, egymásról?
Lehetséges, de egészséges! Mindkét félnek!
Mire várunk?
Húzzuk az időt! Várunk! Halasztunk! Reménykedünk! Mire is? Sokan [...]
A pánik nem betegség!
A pánikbetegség nem betegség, hanem egy erőteljes reakció, amely [...]
Mit takar a stressz fogalma?
Állítom, hogy a stressz a leggyakrabban előforduló szó manapság. [...]
Mire van időnk?
Arra van a legkevesebb időnk, amire szeretnénk vagy amire [...]
Hol maradt el a tisztesség?
Nem meséltem volna, ha nem történt volna meg 2-szer [...]
“Neked könnyű”, lehet mentség?
A tevékenységeim során nagy hangsúlyt fektetem a mentálhigiéniára. A [...]
