Kedves páciensem, követőim, oldalam kedvelőim,
Minden évben, a december utolsó hetében és a január első hetében szabadságon vagyok.
Ilyenkor kiszállok az online világból és belemerülök a békés, harmonikus, szívmelengető való világomban: táncolok, festek, írok, a barátokkal minőségi időt töltök, finomat eszek, miután elkészítettem :), elmélkedem, megfeledkezem az időről, a határidő nyomásától, értékelem az előző évet és tervezem a jövőt, örülök a pillanatoknak, a melegnek, a fényeknek, az általam készített díszeknek, örülök, hogy vagyok, hogy létezem, hogy látok, hallok, és gyönyörködöm, csodálkozom; egyszerűen vagyok.
Nem mintha nem azt tennék egész évben.:) Csak, hogy ilyenkor kihagyom az idő faktort…és az online világot; fokozza és élessé teszi az élményeket! Nem elhanyagolható különbség!:)
Ilyenkor, ha kedvetek van, és ha hiányoznék, lehet látogatni a blogomat, vagy elolvasni a könyvemet!:)
Mire várunk?
Húzzuk az időt! Várunk! Halasztunk! Reménykedünk! Mire is? Sokan [...]
A pánik nem betegség!
A pánikbetegség nem betegség, hanem egy erőteljes reakció, amely [...]
Mit takar a stressz fogalma?
Állítom, hogy a stressz a leggyakrabban előforduló szó manapság. [...]
Mire van időnk?
Arra van a legkevesebb időnk, amire szeretnénk vagy amire [...]
Hol maradt el a tisztesség?
Nem meséltem volna, ha nem történt volna meg 2-szer [...]
“Neked könnyű”, lehet mentség?
A tevékenységeim során nagy hangsúlyt fektetem a mentálhigiéniára. A [...]
