Nem meséltem volna, ha nem történt volna meg 2-szer is.
A biciklim kosárában hagytam egy tokot, és egyszerűen valakik elvették- kétszer.
Hogy miért nem tanultam meg belőle?
Mert nem ebben a szellemében lettem nevelve; ha nem az enyém, ott hagyom; vagy körbe kérdezem, vagy leteszem valahol, hogy az illető megtalálhassa, de megtörtént azt is, hogy személyesen hozzávittem.
Nem zárkózom be, nem igen láncolom a biciklimet, bizalommal ott hagyom a táskát valaki mellett…egyszerűen gyakorlom az emberekben való bizalmat. 🙂
Mégis…
Azt szoktak mondani, hogy lehet, hogy az illetőnek nagyobb szüksége volt arra, amit jogosulatlanul elvitt, nagyon udvariasan fogalmazva. 🙂
De ez lenne az egyetlen megoldás, arra, hogy megszerezzük, amire szükségünk van?
Hol maradt a tisztesség és a tisztelet a mások, munkával megszerzett tulajdonuk iránt?
Nagyon sokat és sokat érő dolgokat vitték el tőlem jogosulatlanul, csalással, vagy ügyességgel, de eszembe sem jutott megtenni ugyanazt.
Küszködök azzal, hogy megértsem, de a hiány és a félelmek nem lehetnek örök magyarázat arra, amit egyesek megteszik, hogy megszerezzék azt, amire vágynak.
Kell, hogy legyen tisztességes megoldás is.
Van is, ha megtanulunk tisztelni egymást és saját magunkat is!
A fekete bárányról
A legtöbb családban van egy "fekete bárány" és egy [...]
Mennyire lehet hagyatkozni a tudományra?
Gondolkodtam a gyógy-szerek szerepére. A többség azt gondolja, hogy [...]
Vajon örök dillema-ra vagyunk ítélve?
Én, amikor elmélkedem, gondolkodom, akkor azon jár a fejem, [...]
Létezik Supervirus?
Megszoktunk a Superman, akcióhős, a világ megmentő mozi archetípust. [...]
Miért nem szeretnek?
A szeretet egy érdekes érzés: örömöt hozz, de fájni [...]
Mi a bajuk a nyugdíjasokkal?
Elkeserítő, hogy hova jutott el az emberiség. A régi civilizációk [...]
