Hova jutott az Ember?

Hova jutott az Ember?

Hova jutott az Ember?

Ha engem kérdezel, sehova.

Ha visszatekintjük a történelemben, akkor könnyen rájövünk, hogy az Ember nem változott.

Az Ember a legkegyetlenebb faj a Földön, miközben az egyetlen, amely szinte határtalan hatalommal rendelkezik.  Csak hogy, rosszul használja. Kritikus helyzetben határtalan kegyetlenséggel reagál; az ember rendkívülien találékony, ha kínozni akar. Sőt, az egyetlen faj, amely pénzt és időt fektet abban, hogy egyre hatékonyabb kínzó módszereket találjon ki. Miközben gondosan figyel arra, hogy hogyan vadászon, halászon, hogyan öltse az életüket és hogyan készítse elő az állatokat a fogyasztásra, mind ezek kíméletes módon,  kínzó eszközöket és módszereket talál ki az embertársa kínzására, az életére törve.

Nem tudom elfogadni ezt a kettősségét, ezt az érzelmi következetlenségét.

Vannak, akik azt állítják, hogy rendeben vagy így, mert a “jó” nincs meg a “rossz” nélkül, és fordítva is igaz.

Belátom, hogy a duál világunk ellentétekből áll, és az egyensúlya az ellentettek helyes kezeléséből tevődik össze. Amivel nem tudom barátkozni az, hogy, az ember képtelen megtalálni a helyes egyensúlyt.

Vannak kivételek, de nem a kivételekről szeretnék beszélni, hanem a többségről.

Sírunk, elérzékenyülünk, mosolygunk, megmozdul a szív, amikor emberséges tetteknek vagyunk a tanúja, vagy amikor megtapasztalunk egy emberséges gesztust, vagy akár mi magunk teszünk egy emberséges lépést az embertársunk felé.

De vajon ez elég?

Elég arra, hogy ráébredjünk a valódi szükségleteink és  vágyaink mivoltára.

Elég arra, hogy rájöjjünk, hogy egyformán vagyunk.

Elég arra, hogy tudjuk, hogy mind szeretni akarunk.

Elég arra, hogy szembeüljük azzal a ténnyel, hogy mind szeretetre vágyunk. 

De kevés arra, hogy megváltoztassuk az életünket.

Azzal dicsekszünk, hogy nagyon messze eljutottunk; a mindenféle vívmányok korát élünk; egyre magasabb és szinte futurisztikus jellemzőkkel megáldott épületeket tervezünk és építünk, de elfelejtettünk építeni saját magunkat.

Folyamatosan fejlesztünk háztartási eszközöket, autókat, telefonokat, létező működő programokat, etc., de elfelejtettünk fejleszteni saját magunkat.

Semmi sem elég jó, úgy ahogy van; mindenhez nyúlnak, mindent fejlesztenek, csak az embert nem. Mindenen változtatnak, csak az emberen nem.

Nem vagyunk alkalmasak arra, hogy használjuk az életkörülményeket javító vívmányokat úgy, hogy kárt ne okozzuk. Mert lemaradtunk; magunkat nem fejlesztettünk. 

Lassan kirándulni járunk az univerzum szomszéd bolygókra, de még nem találtunk a  szívünkhöz vezető utat, és azt sem, hogy hogyan jussunk oda.

Mászkálunk az űrben, de nem találunk meg az utat az embertársunk szívéhez.

Nem vagyok megbékülve az emberekkel, miközben őszinte csodálója vagyok az Embernek; csodálom a képességéit, a lehetőségeit, az érzelmi gazdagságát, az elméje hatalmát. 

Meg azt sem mondanám, hogy nem használja ki a veleszületett potenciált, mert megteszi, csak hogy, legtöbbször rosszul. Viszont azt állítom, hogy nem tiszteli a rendeltetését.

Hogy mi a rendeltetése?

Az, hogy emberséges legyen!

Mit jelent emberséges lenni?

Az emberség egyenlő a szeretettel, a megbocsájtással, az előzékenységgel, a tisztelettel, a hálával, a segítségkészséggel, a gyengédséggel, az empátiával, a megértéssel.

Az emberség azt jelenti, hogy Ember tudsz maradni embertelen helyzetekben és embertelen körülmények között is.

Mit jelent Embernek lenni?

Az, hogy nem felékezel meg a rendeltetésedről és a felelősségről, amelyével jár az a megtiszteltetés, hogy a Létezés legmagasabb manifesztációja vagy.

Ebben a szellemében írtam meg  a Kiről szól az életed című könyvet.

Itt letöltheted az e-book-ot. Nem sokára nyomtatott könyv is kapható lesz.

Feliratkozom az oldalra.

Közelgő események

Blog

Az élvezetek, az orgazmus és az örömök

By |2024-01-25|Categories: Mentálhigiénia/Lelki egészség|Tags: , , , , , , , , , |

Mind hallottunk a "kulináris orgazmus" kifejezést. Mind hallottunk arról, hogy [...]

Az élvezetek, az orgazmus és az örömök bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

A tél nem támogatja a rohanást

By |2023-12-30|Categories: Mentálhigiénia/Lelki egészség|Tags: , , , , , , , |

A tél nem támogatja a rohanást, hanem az introspektív [...]

A tél nem támogatja a rohanást bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
által|2020-05-27T16:34:46+02:002020-04-24|Mentálhigiénia/Lelki egészség| Hova jutott az Ember? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

About the Author:

Holisztikus szemléletű és tudatos ember lévén, nem lehettem más, mint természetgyógyász: reflexológus, akupresszőr, Reiki mester, lélekgyógyító. Hivatásomnak jelöltem azt, hogy beindítsam az öngyógyító mechanizmust, hogy felszínre hozzam újra az egészségre való törekvést. Abban hiszek, hogy az öngyógyításra való egyensúly ott van minden emberben, mert az öngyógyításra való törekvés nem más, mint az egész világ egyensúlyra való törekvése. Nagy hangsúlyt fektetek a gondolati és érzelmi higiéniára, mert az életem és a 15 éves szakmai tapasztalat meggyőztek arról, hogy a test nem lehet egészséges, ha az elme és a lélek beteg. A Lélek nem tud hazudni; meg kell teremteni a megfelelő kommunikációt a Test és Lélek között, az Elme közreműködésével. Az emberi mivoltunk egy specifikus egyensúlyt követel. Én erre törekszem és ezt szeretném megtanítani, továbbadni.
Go to Top