Húzzuk az időt! Várunk! Halasztunk! Reménykedünk!
Mire is?
Sokan alárendelik magukat egy hozzájuk nem méltó kapcsolatnak, azzal a reménnyel, hogy a másik meg fog változni; hogy előbb-utóbb megjön az esze.
Jöhet-mehet valami, ami nincs?
Azt gondolni, hogy valakinek nincs esze, de várni arra, hátha jöhet még, egy abszurdum.
Hogy meg fog változni?
Miért is?
Valaki kedvéért?
Meddig fog tartani?
Mennyi ideig fog valaki az lenni, aki nem akar lenni?
Ha magáért fog változni, honnan a bizonyosság, hogy egybe vág majd azzal, amire nekünk van szükségünk?
Reménytelen helyzetnek tűnik, de nem az.
A megoldás: kiszállni.
Ha már felmerült a vágy, hogy a másik megváltozzon, nincs értelme arra várni. Engedd el, hogy megtaláljon azt a valakit, akinek megfelel úgy, amilyen ő most.
Te meg, ne vesztegess az idődet várva arra, hogy a másik megváltozzon, amikor könnyen megtalálhatod azt a valakit, aki olyan, amire te vágysz.
Egy kapcsolat elsősorban kompatibilitás kérdése. Ez az alap. Ha erős az alap, nagy eséllyel lehet együtt felnőni, fejlődni, haladni, megváltozni.
Hogy manapság könnyen lemondunk a másikról, egymásról?
Lehetséges, de egészséges! Mindkét félnek!
Felnőttkori barátságról
Azt szoktak mondani, hogy felnőtt korban szerzet barátok messze [...]
A belső szépség és a vonzerő
Első gondolatra, a belső szépség és a vonzerő között nincs [...]
Ne vállald mindent magadra
Sok minden vállalunk, és keveset felvállalunk. Ez által rengeteget [...]
Hiába van kapád, ha nincs erőd kapálni
Mint minden más az általunk ismert világban, a test, [...]
Mit teszek az egészségemért
Megkérdezték, hogy én mit teszek az egészségemért. Lássuk! Testi [...]
Miért fontos a megelőzés?
Beszélünk a megelőzésről, de keveset teszünk az érdekében. Talán [...]
