Miért vonzódik az ember a saját neméhez?

Egyre nő a távolság a nő és a férfi között.

Gyakorlatilag kialakult két tábor, amelyek bizonyítani akarnak egymásnak, harcolnak egymással, versenyeznek és mutogatnak egymásra.

Észrevétlenül kialakul a tábor szellem, a “fogjuk össze” szellem.

A férfiak nem értik meg a nőt, de egymás között megtalálják az összhangot. Ezen felül, jobban kezelik az alárendeltségi állapotokat, ha a “felettes” egy férfi. 

Elgondolkodtat a mai férfi divat, ahol egyre nőiesebbek a modellek és a kifutón mutatott ruha kollekciók. 

Lehet, hogy a férfi jobban igyekszik?

Lehet, hogy a férfi jobban közeledik, abban a törekvésében, hogy csökkentse a női-férfi távolságot?

Miközben a nő egy férfiasabb ruhadarabokat hord; ami megint elgondolkodtat.

Annyira mély a nő haragja  a férfi felé?

Az évszázadok, és némelyik helyeken mai napig tartó, úgynevezett férfi uralom, olyan mély sebet ejtett a nőben?

Vélem felfedezni egy túl erős, akár erőszakos magatartást a nőben, amely azzal magyarázható, hogy sokáig eltűrte az elnyomást. 

Bár a nő, legtöbb helyen, megkapta a számára illő helyet a társadalomban és a családban, még mindig erős a “megmutatom én nektek, milyen fából faragták a nőt” jelenség.

Megfog enyhülni a nő haragja?

Mert, szerintem, alapvetően a nőn múlik a nő és a férfi közötti béke.

Amikor a nő, legyen anya, nagyanya, anyós, szerető, felesség, visszatalál arra, ami a női princípiumot határozza meg, akkor a férfinak újra nyílik a lehetőség arra, hogy megmutassa a benne lakozó férfi princípiumot.

A nő kedvessége, empátiája, törékenysége, gyengédsége, megbocsájtási készsége, gondoskodó attribútuma lesznek azok a tulajdonságok, amelyek bátorságot fogják kölcsönözni a férfinak.

Mire a bátorság?

Elsősorban, arra, hogy közeledjen.

Meg arra, hogy újra ébressze benne a “nekem kell gondoskodni a családról”, “nekem kell vigyázni a szeretett nőre”, “nekem kell védeni a nőt”  magaviseletet. 

A férfi is nagyon tud szeretni és nagyon nagy a szüksége, hogy szeressék és, hogy szeressen.

A férfi intenzívebben éli meg a nő hiányát mint a nő, a férfi hiányát.

A férfiban erősebb a vágy, hogy legyen párja, mint a nőben.

A nő boldogul egyedül is…sőt.

A férfi kevésbé, mert miközben azt hisszük, hogy a nő az érzelmesebb, a nő az érzelem-központú, a férfi érzelmi világa nagyon gazdag és nagyon törékeny is, csak, hogy nem feltétlenöl beszél róla, abban a tudatban élve, hogy a férfinak mindig erősnek, illetve erősebbnek kell lennie.

Én azt tapasztalom, hogy egyre kevesebb nő szeretne házasságot kötni, vagy családot alapítani.

Érthető, mivel ma már a nő is dolgozik, és ki az a nő, aki felvállalná még egy műszakot- háztartásra-, vagy esetleg kettőt- a gyerek nevelésére?

Mindig ügy tűnt, hogy a férfi menekül a házsaságtól, miközben csak szívesebben tolta el az idejét. Ez nem kis konfliktust okozott a két fél között, mivel a nő esetén, nagy jelentősége van a biológiai órának.

A férfi szívesen nősül, de 35-40 éves kor környéken, amikor már megtapasztalt , amit szeretett volna, megszilárdította a posztját, kiépítette a karrierjét, stabilan áll.

A nő kevésbé ráér, amikor 30 év alatt illene megszülni az első gyerekét. Azután, ha már úgy alakult, hogy nem mehetett férjhez, és egyedül kellett boldogulnia, sőt, ha szerencséje volt, karriéért is futott, akkor már neki nem fér bele egy  férj, egy gyerek, egy család.

Vannak kultúrák, ahol, pont ezért, a férj meglehetősen idős, és a felesség meglehetősen fiatal.

Nem mintha szorgalmaznám ezt a mintát, csak azt szerettem volna felvázolni, hogy “véletlenek nincsenek”; megvan az oka, hogy miért távolodtunk el, és nem ez az egyetlen. Meg van az oka, hogy miért mentünk el egymás mellett, hogy miért hidegültünk el egymástól, hogy miért versenyzünk, hogy miért harcolunk egymással, hogy miért preferáljuk az azonos nemmel való kapcsolatokat, hogy miért lett a nőből superwoman és a férfiből a kevésbé superman. 

A kérdésem csak az: feltétlenül szükség van arra, hogy a nő superwoman és a férfi superman legyen?

Nem lehetne a nő csak nő és a férfi csak férfi?

Nem térhetünk vissza arra, ami meghatározz minket mint nő, vagy férfi?

Nem lenne jobb, ha visszatalálnánk az eredeti princípiumokra?

Nem köthetnénk békét?

Kapcsolatok

Workshopok

www.alexarendel.hu

Feliratkozom az oldalra