A változás állandó, mondják, de úgy is van.
Az ember nagy félelme a változás.
Ha elért egy bizonyos számára kényelmes, kielégítő állapotot, az ember szeretne azt örökké megtartani.
Jogos a vágya: megharcolt érte, szenvedett, sírt, nevetett, reménykedett, összeömlött, felállt és kezdte elölről, amíg el nem érte azt, amit szeretett volna. Végre megpihenhet. Végre letudta. Végre kipipálta.
Viszont elkerüli a figyelmet, hogy az igényei, a vágyai, a szükségletei megváltoznak. Sok az inger, ami hatására mást és egyre többet kíván magának. Kompromisszumot köt és megnyugtatja magát azzal, hogy megvan ami szeretett volna; már nem az igazi, de a saját kívánsága volt, nem panaszkodhat. Kényelmesen befészkelődött az elért állapotban. Kényelmesen is érzi magát: ismerős terepen mozog. Hogy idővel a terep egyre veszít a minőségéből, az lényegtelen; kis adagokban jöttek az egyenetlenségei, úgy apránként megtanulta őket kezelni, más szóval boldogul.
De a boldogsághoz elég boldogulni?
Szerintem nem!
A boldogság sem egy örökké tártó jelenség; megvan a dinamikája, mögötte az ember érzelmi világának folytonos mozgása, a lelki állapotok váltakozása révén, a környezetére való reakciók által.
A boldogsághoz meg kell teremteni az egyensúlyt a belső és külső világok között; össze kell hangolni azt, ami a szívünkben van azzal, ami körülöttünk zajlik. Ehhez szükséges a változás.
A külső világot meg kell változtatni a szívünk aktuális igényei megfelelően vagy, ha ezt nem lehetséges, magunkon kell változtatni, hogy összhangban kerüljük a külvilággal. Máskülönben béke nem lesz. Ahol béke nincs, ott boldogság sem.
Megtehetem azt is, hogy kompromisszumot kötöm saját magammal. Viszont az addig fog működni, amíg jóízűen tudom a feltételeit teljesíteni. Ha már panaszkodnék, akkor ideje változtatni.
A változástól nem érdemes félni.
Az állandó jelent a biztonság. De a biztonságunk elavul, ha nem tudjuk lépést tartani a változó világgal. Egy új világ új eszközöket, új módszereket, új megoldásokat kíván.
A változás nem valaminek a végét jelenti; a változás maga az újítás.
Nevezzük a változást újításnak, ez által más energiát fog hordozni: benne lesz a remény, az izgalom, a vágyakozás, a lendület, az öröm, egy új távlat, egy új lehetőség, egy más élet, egy jobb élet.
Az állandóság kényelmes, de határokat szab a tanulásnak, a tapasztalatoknak, a fejlődésünknek.
A változás fárasztó, és a legnagyobb gond vele, hogy ijesztő, de megnyitja ellőtűnk a határokat, szélesíti az horizontot, végtelen számú lehetőségekkel ás új tapasztalatokkal gazdagítja az életünket. Csak legyen elég bátorságunk elfogadni a kihívásait.
Mert a változás elfogadása, alapvetően nem kényelmes vagy fárasztó kérdése, hanem félelem kérdése: olyan nagy a félelem, hogy megbénít és kővé változtat minket; megmozdulni sem leszünk képesek, vagy nagyobb és erősebb lesz a fejlődési vágy.
A jelen és a jövő háborúja ez. A jelen nem szívesen adja át a helyét a jövőnek, miközben a jövő csak egy másik jelen, egy új jelen, mert a jövő önmagában nem létezik; csak a képzeletünk szüleménye.
Ezt tartsuk szem ellőtt, amikor a félelem megpróbál átvenni az irányítást.
Ne féljük a változástól!
Győzzük le a félelmeinket!
Hogyan?
Nevezzük meg újításnak: új energetikai töltés, új lelki állapot!
Új lelki állapot új életet követel!
Cselekedj, ahelyett, hogy ellenállnál a változásnak!
Azt az energiát, amelyet az ellenállásban fekteted, fordítsd arra, hogy építsd az új életedet!
FB: Alexarendel
Közelgő események
Blog
Mit kezdjük a dualitással?
Valaki azt mondta nekem, hogy nem vagyok képes elfogadni [...]
Fess az emlékeidet!
Imádok festeni, színekkel játszani, keverni őket, rétegéként felvinni a vászonra, [...]
Elég menteni a fákat?
Sok nemes kezdeményezés van a fák, a állatok, a [...]
Mi az ellenszer a magányosság ellen?
Itt vannak az ünnepek, és sok embert megijesztette a [...]
A Yoga másképp
A Yoga lényege a fegyelmezettség, hogy tanulj uralni a [...]
Milyen a bölcs ember?
Van panaszkodó, elkeseredett, frusztrált, betegségekkel küzdő idős ember és [...]
